2013. november 25., hétfő

Recept-hétfő: Garnéla chorizo-val

Ha pár éve megkérdezték volna tőlem hogy szeretem-e a tengeri herkentyűket, kapásból azt mondom hogy nem, mert rossz tapasztalatom volt, nem is igazán tudtam hogyan, miket érdemes enni. Azóta megkedveltem mert ha olyan országokban van az ember ahol az ilyesmi a nemzeti eledel, automatikusan kipróbálja, és van aki megszereti, van aki még jobban megutálja. Én előbbi vagyok, és ma már szívesebben eszem "tenger gyümölcsei" ételeket mint szimpla csirkét.
Spanyolországban nyaraltam a szülinapomon és végig helyi ételeket ettem-főleg tengeri finomságokat- ezt a receptet viszont én találtam ki, bár nem kizárt hogy más is csinált már ilyet, de azért megosztom veletek, mert nagyon finom és 10 perc alatt elkészíthetjük kevés hozzávalóból.

Hozzávalók:
  • Garnélarák (fagyasztva vagy frissen)
  • Chorizo 
  • Citromlé vagy vörös bor
  • Cocktail szósz (más szósz is lehet, szerintem a rákhoz ez megy a legjobban)
  • Baguett/magvas kenyér
Eszközök: 
  • Teflon serpenyő
  • Forgató villa vagy lapát
Miután kiolvasztottuk a rákokat (szűrővel hideg vízben 10 percig, leöntöd, vizet cserélsz, újabb 10 percig benne hagyod, és kész is, vagy előző este fóliával letakart tálban a hűtőben kiolvad) felhevített serpenyőbe tesszük őket (teflont használjunk hogy ne égjen le!) Egy kevés citrommal vagy borral öntsünk alá ha oda nagyon letapad, majd rádobáljuk a felaprózott chorizo-t, magas lángon forgatjuk és locsoljuk (citrom/bor) és az egész pár perc alatt kész is.
Ha nem ettél még rákot és nem tudod hogyan kell enni: a páncélt nem esszük meg és a farkát letépjük-kézzel-de van olyan ami előre meg van tisztítva, így nem az asztalnál kell vele vacakolni. A nagyobb fajtáknál a "gerincet" ami igazából a bele, azt ki kell szedni mert nem túl gusztusos megenni.


 Ha vacsorát adsz a barátaidnak vagy a párodnak, akkor ez kitűnő választás akár előételnek, akár főételnek. 
Tálalásnál halmozzuk a tányérra a rákos-chorizos mixet, mellé tegyünk cocktail szószt és karikára vágott bagettel kínáljuk. Akár szárított paradicsommal is dúsíthatjuk. Isteni finom, azoknak is ajánlom hogy próbálja ki, aki alapjába véve nem szereti a garnélát vagy a tengeri herkentyűket! :) 



Mi a kedvenc rákos receptetek? 

2013. november 17., vasárnap

Couture Hair and Beauty Salon Budapest-Vélemény

A fent említett szalont egy ismerősöm ajánlotta és az egyik ott dolgozó fodrász Instagram fotói alapján nagyon ígéretesnek tűnt. Maga a szalon is szimpatikus volt első látásra-bár nem csekkoltam a neten mire számítsak-belépve egy nagyon igényes üzlet tárult elém, mondhatnám exkluzívnak is: magyar viszonylatban. A recepciós lány megkért hogy üljek le és máris hívja nekem a fodrászt aki festeni fog. Egy nagyon szimpatikus, mosolygós, magabiztos hölgy állt elém, és megbeszéltük mit szeretnék, mutattam neki fotókat is. Az elképzelésem az volt hogy én egyszer és mindenkorra megszabadulok a platina szőke hajtól, lenövesztem a saját színemet és a köztes időben a már 2 hónapos lenövesztett részt szerettem volna megtartani, és ombrésan befestetni az egészet-hiszen ez az egyetlen valamennyire még igényesnek mondható módja egy haj lenövesztésének. Szóval ez lett volna az eredeti elképzelés. Ehhez képest mutatott nekem fotókat a munkáiról, abban megállapodtunk hogy az arcomhoz jobban illenek a meleg színek, és a lelkére kötöttem hogy ne legyen hamvas a hajam, mert azt utálom, nem áll jól, és egyébként is pár hónapja pontosan ugyanez történt velem mikor egy szegedi fodrásznál szerettem volna megcsináltatni az ombrét, és az a rész aminek olyan színűnek kellett volna lennie mint az én saját színem (ami sötétszőke-világosbarna) az konkrétan lilás-kékes valami lett és úgy néztem ki mint egy öregasszony. Szóval ezt elmeséltem neki és nagyon megnyugtatott, láttam, éreztem rajta hogy ő tényleg ért hozzá, és mikor még az általam elképzelt hajakat mutattam neki-amiket egyébként Lökös Szandra Instagramjáról mentettem le-közölte hogy ő maga tanította a Szandrát és ez volt a végső pont mikor megbizonyosodtam-végre jó kezekben vagyok, tehát rábíztam magam, csináljon amit jónak lát-az elképzeléseimet szem előtt tartva. Minden félelmem tovaszállt és bátran vágtam neki az egésznek és már elképzeltem ahogy új színnel, elégedetten távozom a szalonból.

Ilyesmit szerettem volna


Míg a székben ültem és vártam a festésre, az újonnan hüvelyes technikával európai hajjal hosszabbított hajammal, odajött az üzlet tulajdonos, megkérdezte hogy most hosszabbítottuk-e a hajam, mondtam hogy igen, és mikor a következő kérdésére válaszolva mondtam hogy nem itt, akkor egy szájhúzás kíséretében megkérdezte hogy indiai haj-e és ha nem az akkor mégis miért ilyen vastag szálú? Az ilyesmit már fel se veszem, hiszen nyílván mindig az a szar ami nem éppen akkor és ott lett csinálva. Miután a fodrászom felkente a festéket kellett neki 20 perc hatóidő, ezután nagyjából 30-40 percet görcsöltem a hajmosóban, ugyanis ott még nem elég hogy emulgeálták, de még további festékkel bekenték a többi részt is, bár nem vagyok benne biztos egészen pontosan hogy mi történt csak abból következtetek amiket hallottam. Amin kissé meglepődtem az az volt, hogy nem is a fodrász festette innentől kezdve, hanem a hajmosó (/tanulófodrász?) lány és néha elég kellemetlenül éreztem magam és a sikítófrász kerülgetett mikor olyanokat hallottam csak a fejem felől hogy "ne így csináld, foltos lesz! ne legyen foltos! amúgy csináld!" Tehát teljesen kiadta a kezéből a fodrász a hajamat, mert ő másik vendéggel volt elfoglalva, csak időnként odajött instrukciókat adni. Miután ez a kellemes több mint fél órás hajmosás-festés és ruha eláztatás megtörtént, további 40 percet ültem vizes hajjal a fodrász székben, már komolyan azon gondolkoztam hogy mellékesen megkérdem nem-e adnának egy hajszárítót és ezzel rövidre zárhattuk volna az egészet. A srác, akinek a hajamat kellett volna szárítania épp egy másik lány hajával volt elfoglalva és szabadkozott hogy máris kész. Jó, legyen egy kis csúszás, de nem hiszem el hogy nem lehetett volna odaküldeni egy másik fodrászt, vagy legalább a recepcióst hogy megkérdezze amúgy innék-e valamit, mert ekkor már órák óta ott voltam és egyszer kaptam egy pohár vizet és azt is kérni kellett, abból a pohárból pedig nem fogok inni ami már akkor ott állt előttem a pulton mikor először leültem a székbe, ki tudja mikor tették oda. Ez nekem állandó vesszőparipám a fodrász és egyéb szalonokban, basszus, az ember mégiscsak eltölt egy ilyen helyen fél napokat, vagyonokat ott hagy és igenis elvárom hogy jöjjön oda a személyzet, kérdezze meg mit adhat inni, és legyen választék, ne pedig csapvízzel szúrják ki a szememet. Hollandiában egy afrikai nő által vezetett hajvarró szalonban körbenyalják a seggemet még kaját is rendelnek ha éhes vagyok, mert tisztában vannak azzal hogy nem lehet az ember étlen-szomjan órákon-fél napon át, másrészt ez egy kedves gesztus és egy jó szolgáltatást igenis ezzel is mérek hogy mennyire figyelnek a részletekre. Lehet hogy ez másnak fel se tűnne hibaként, de nekem ez annak számít. Szerintem egy jó szépségszalonban a vendég az első, hiszen az lenne a cél hogy az a vendég jól érezze magát, szívesen tartózkodjon ott, és neadjisten máskor is visszamenjen, hiszen így alakulnak ki a törzsvendégek, ha mindenki csak egyszer megy, akkor hamar be lehet zárni a boltot.


A fodrász aki festette már oda se jött ezek után megkérdezni hogy egyáltalán tetszik-e a szín, bár valószínűleg látta az ábrázatomon hogy nem igazán vagyok elégedett, ez részben annak is köszönhető volt hogy ekkorra már lefagytak a hajhagymáim és az életemet is eluntam a hosszas várakozás közben.
Végre a szárításra került sor, szinte megváltás volt a forró fuvallat, ami az ekkor már 40 perce levegőn száradó hajamat érte. Megbeszéltük a fodrász sráccal hogy össze is kéne vágni a hajamat, ezt szárazon megcsinálta, majd kiderült hogy fotózásokon szokott hajakat csinálni, playboy-os frizurát kaptam, amin egyébként meglepődött hogy én magamnak is ugyanígy szoktam besütni-mert hogy ezt a nők általában nem tudják maguknak megcsinálni. Mondtam neki hogy a színnel egyáltalán nem vagyok elégedett, kérdezte milyen volt előtte és mutattam neki fotókat, mire azt mondta hogy sokkal jobban állt és hogy "26 évesen lehetsz még platinaszőke" ezen jót mosolyogtam. A végeredmény nagyon tetszett, már ami a loknikat illeti, én magamnak meg tudom ugyanígy csinálni, de általában ha fodrász csinálja akkor sose lesz tökéletes, de ő pontosan úgy csinálta ahogy szeretem és jól áll. Nagyon közvetlen, szimpatikus volt, jó az ha el lehet beszélgetni egy fodrásszal munka közben, így neki is és a vendégnek is gyorsabban telik az idő. Bár azt is el tudom képzelni hogy ez fárasztó lehet egy idő után és mindenki baromságait hallgatni nem a munkájuk legjobb része. A végén csinált pár fotót és mikor meglátta a céges telefonban az én előtte fotóimat konkrétan azt mondta "kár volt hozzányúlni" amivel én is egyetértek és nagyon csalódott vagyok hogy nem olyan hajjal távoztam amilyet szerettem volna, pedig a legbíztatóbb mondat a "festős" fodrász szájából miszerint "biztosíthatlak hogy nem fogod úgy elhagyni a szalont hogy nem tetszik a hajad"hát nem jött be, mert egyáltalán nem azt kaptam amire számítottam, és teljesen feleslegesen jártam 2 hónapig lenőtt hajjal, hiszen az is be lett festve teljesen más színűre. 

Előtte-kb 2 hónapos lenövéssel
Ilyen szokott lenni

Jobb oldali az előtte kép, bár ezek a fotók nem mérvadóak, a fényviszonyok miatt, élőben egészen más volt már eleve a kiinduló szín is, ezt inkább csak a loknik miatt mutatom meg

Másnap

Másnap megmostam a hajam ugyanis azt mondta egy barátnőm és nekem is az a tapasztalatom hogy ez a túlzottan hamvas szín az első mosás után lejön, de még csúnyábbnak láttam a színét, teljesen fakó, fénytelen volt, ráadásul helyenként foltos is. Sajnos a fotók nem adják vissza, de konkrétan úgy nézett ki napfénynél mint akinek elrontották a tőfestését majd összemosták a haj többi részével a tőről lefolyatott festéket-és ezt nem én fogalmaztam így, hanem egy ismerős, aki látta. Ezen úgy felhúztam magam hogy én még ezért fizettem is, hogy felhívtam a szalont, eredetileg a festős fodrásszal akartam beszélni, de nem volt bent, a recepciós lány készségesen megkérdezte miben segíthetnek, elmeséltem mi történt, emlékezett is rám, pont ő volt aznap este. A kérdésemre miszerint "gondolom a javítás térítésmentes lesz?" igennel válaszolt, bár én elvártam volna hogy ezt ő ajánlja fel, mert így kellemetlen volt a helyzet, mintha nem telne rá, és kuncsorogni kell egy ingyen festésért, pedig egyáltalán nem ez a helyzet. Úgy váltunk el hogy "rendben, beírtalak és várunk szeretettel". Gondoltam, milyen korrekt a hely és az a fodrász akihez beírt állítólag "nála biztos nem fogok csalódni" szóval boldogan tervezgettem a szegedi családlátogatás utáni pestremenetelt másnap. Még aznap este mikor megnéztem a vonatot láttam, hogy csak később tudok a szalonhoz érni, tehát írtam egy üzenetet a FB oldalukon, ugyanis láttam hogy nem rég posztoltak valamit és gondoltam hátha épp aktív és eljut az üzenetem az illetékeshez. Nem jutott el, így másnap reggel azonnal telefonáltam, hogy késni fogok, úgy gondoltam így a tisztességes, ne miattam csússzon az egész napjuk. Tehát betelefonáltam, hogy én vagyok, 4re be vagyok írva, festésre, sajnos a fodrász nevét nem tudtam, de a lényeg hogy "hoppááááá, be se vagy írva" és hogy biztos csak "elfelejtettek beírni" és hogy "hallottam rólad, te vagy a póthajas szőke lány" az egész beszélgetés rettenetesen kínos volt, sugárzott a rossz indulat és a gúny a lányból. Közöltem hogy "gondolom elfelejtett beírni" mire megnyugatott, hogy tényleg elfelejtett, de még beszéltek is rólamÉn azt aláírom, hogy emberek vagyunk és hibázhatunk, tegyük fel tényleg elfelejtett beírni, de akkor mikor betelefonálok, a recepciós ne beszéljen már úgy velem hogy elmenjen a kedvem az egész szalontól, egy profi helyen erre fény se derült volna hogy "elfelejtettek beírni" egy profi annyival lezárta volna mikor meglátja hogy nem vagyok beírva hogy "rendben, köszi hogy szóltál, akkor várunk későbbre", ki se szabadott volna derülni hogy hiba történt. Mennyire kínos lett volna ha odamegyek 4re és senki sem tudja hogy megyek, én meg még korrekten szólni akarok hogy késni fogok. Ezek után volt egy nagyon rossz érzésem az egész szalonnal kapcsolatban, szóval úgy döntöttem hogy inkább lemondom az immár tényleg beírt időpontomat és elfelejtem hogy valaha is ott jártam.

3 hajmosás után-így a színe jó, de a töve még mindig vállalhatatlan


Voltatok már ebben a szalonban? Mik a tapasztalataitok? Kinek sikerült már jó fodrászt találnia? 

2013. november 9., szombat

Téli kívánságlista-H&M, Mango, Zara, Jane Norman, Michael Kors

Ez abszolút nem "Timis" poszt, mert az elmúlt évek alatt nem sok kívánságlistám volt itt a blogon, de most volt egy kis időm szörfözgetni a kedvenc márkáim honlapján és úgy voltam vele ha már lementem a képeket, meg is osztom veletek, hátha más is talál olyat ami neki tetszik, és az én ízlésemet is jobban megismeritek. Íme tehát az aktuális kívánságlistám, remélem mindet megtalálom majd a boltok polcain és élőben sem okoznak majd csalódást. :)

H&M


A fekete köves ruhát emlékeim szerint már láttam boltban, de akkor nem figyeltem fel a különleges hátmegoldásra amit a honlapon láttam hogy nyitott, így már fel fogom próbálni.
Ez a piros ruha pont a kedvenc szabásom, V-nyak, háromnegyedes ujj és húzott derék, remekül kiemeli a vékony derekat, széles csípőt és nagy melleket, de bármilyen alakból homokóra formát varázsol! Csak remélni tudom hogy nem túl gagyi az anyaga és élőben is tetszeni fog. 


Bevallom ez a csipke ruha a nagy dekoltázsa miatt tetszett meg, és a háta is teljesen nyitott. Kíváncsi vagyok milyen lesz élőben. 
Ez a fekete ruha hasonló az előző piroshoz ami a szabást illeti, én imádom az ilyesmiket! Az ára is nagyon kedvező (valami 4 ezer Ft) ami szerintem egy ilyen alap "kis feketéért" teljesen baráti.



Kevés felsőm van, tekintve hogy állandóan ruhákat hordok, úgyhogy be kellene szereznem párat de mindig olyan nehéz olyat találni ami tetszik. Ez a két hosszú ujjú felső viszont nadrághoz és szoknyához is jó lesz, a feketék body-k egyébként, imádom az ilyesmiket ceruzaszoknyával párosítani, a melltartó szerű izéket pedig magas derekú szoknyához gondoltam.






A szörme mellényeket nagyon szeretem, de nehéz szépet találni, illetve olyat aminek a háta nem szőrös, csak az eleje. Ez azért fontos nekem, mert egyébként sem vagyok egy kis darab nő, de egy hátul is szőrös mellényben elmehetnék gorillának is akár. :D 
Tavaly volt egy hasonló csizmám amit odaadtam egy barátnőmnek és azóta kerestem ilyesmit, és végre találtam! Ami tetszik benne hogy magas sarkú, de mégis kényelmes a sarok kialakítása miatt, illetve én nagyon szeretem az ilyen bővebb szárú bokacsizmákat olyan laza, de nőies és vékonyabbnak mutatja a lábat. Ami nem tetszik azok a lógós izék rajta, de ez legyen a legkevesebb. Van 1-2 H&M cipőm és mindegyik szar minőség, de valamiért remélem hogy ez jó lesz! 


Jane Norman


 Az utóbbi 1 évben magasan a kedvenc márkámmá nőtte ki magát, imádom a ruháit, nem volt még olyan hogy üres kézzel távoztam volna tőle. Nagy hangsúlyt fektet a nőies stílusra, elegáns és hétköznapi ruhák, szoknyák, felsőrészek, nekem nagyon eltalálja az ízlésemet mert mint már írtam korábban is, imádom a ruhákat és kihangsúlyozni szűk, nőies ruhákkal az alakomat.

 Ez a sötétlila ruha maga az álom, imádom a különleges szabását, remekül kihozza az alakot, ultraszexis. Alig várom hogy felpróbáljam!
A bélelt farmerdzseki pont ellentétben áll azzal amiket eddig írtam a márkáról, de én imádom a farmer dzsekiket és még egy bélelt sincs, úgyhogy ha felvéve jól fog állni, márpedig az ilyen rövid állású dzsekiket általában szeretni szoktam, akkor jó lesz amíg nem jön a nagy hideg. :) 




Ez a fekete kötött ruha igazi alapdarab számomra a télen, napközben vastag harisnyával, este pedig magas sarkúval bármilyen alkalomra megállja a helyét. 
A pánt nélküli ruhák és felsők szintén nagy kedvenceim, imádom ezt a csipkeruhát, külön tetszik hogy hosszabb szabású, így míg felül sokat, alul csak vádlit villant. 



Zara


A Zara women nekem évek óta egy olyan vonalat jelenít meg ami nagyon nem az én világom, az alaktalan, szögletes, bő szabásvonalaikkal, hiába ez a divat, nekem nagyon nem. A TRF-nél találok néha jó ruhákat, de most inkább a cipőkre helyeztem a hangsúlyt. 





Ruhák közül ez az egyetlen ami a honlap kínálata alapján elnyerte a tetszésemet, mostanában rákaptam a piros színre.


Mango


A Mango-nál már vettem egy pár ruhát az elmúlt hetekben, szuper pulcsiruhákat lehet most találni a kínálatukban, amit kifejezetten magaménak érzek én, aki a fél életét ruhákban és szoknyákban élte le. Most a honlapon kalandozva ezt a leopárd mintás és királykék ruhát szúrtam ki, party-cuccnak tökéletes lesz előbbi, utóbbi pedig egy blézerrel elegáns alkalomra. 



Évek óta keresem A bőrdzsekit és most megtaláltam!


Michael Kors


Egy jó minőségű bőr fekete cipő és táska a ruhatár alapkellékei, én ezeket Michael Kors-nál találtam meg, teljesen egyszerű, klasszikus bőrcipő. Nem is értem pár éve hogy lehettem annyira oda a platform cipőkért, mostanában képtelen vagyok ilyesmit felvenni, inkább ezt a fazont preferálom. 
Ez a táska szerelem első látásra, utazáshoz tökéletes kézitáska mert nagy, és a laptopom is belefér (van macbook, és ipad változata is, de tulajdonképpen mind a kettőbe belefér a laptop is, csak a ziprázos tároló rész nagyobb az egyikben) a színen még gondolkozom, de azt hiszem a fekete lesz a befutó mert az klasszikus. 



Most ennyit szedtem össze és azt hiszem még mindig jobban szeretek élőben vásárolni, hiszen hiába néztem ki ezeket a dolgokat ha élőben nem nyerik el a tetszésem, de legalább már tudom miket keressek. 

Ti hogy szerettek vásárolni, élőben vagy online? Mik szerepelnek az aktuális kívánságlistátokon? 




2013. november 3., vasárnap

Az igazság a hajhosszabbításról!

Timi vagyok, hajhosszabbítás-függő. Körülbelül 6 éve szenvedek ebben a betegségben, és mára menthetetlen lett a helyzet. Ez az én történetem. 
Így is kezdhetném az egészet, ha nem lenne már számtalan cikk a hajhosszabbítás témával kapcsolatban a blogomon. Írtam már a hajtípusokról, a módszerekről, még egy teljes hajfelvarrást is végignézhettetek képekkel illusztrálva. 


Most nem arról fogok írni mit ajánlok vagy mit nem. Most csak arról fogok írni hogy miért ne kezdjetek bele ebbe az őrületbe, ami nekem 6 éve keseríti meg az életem, és itt az ideje hogy lebeszéljek róla mindenkit akinek csak egy csöppnyi esélye is van arra hogy a saját haja szép, hosszú legyen. 6 évvel ezelőtt elégedetlen voltam a vállig érő hajammal és ezzel kezdetét vette ez a soha véget nem érő körforgás póthajak-fonatok-és eszméletlen mennyiségű pénz. Ez alatt a 6 rohadt év alatt mennyit nőhetett volna a saját hajam ha békén hagyom? Ha nem basztatom varrásokkal, póthajakkal, sütögetéssel és minden mással amit a póthaj miatt el kellett viselnie? Most itt vagyok, 6 év után és jóval rövidebb, kevesebb is a hajam mint mikor belevágtam az egészbe. Mi értelme volt? Esetleg az, hogy évekig abban az illúzióban éltem hogy szép a hajam és másokkal is ezt hitettem el, pedig minden hamis volt, és szinte minden a hajam körül forgott. Nem mehetek el szaunába mert pont aznap mostam hajat és nem jó ha megint meg kell mosni, hiszen élettelen a haj és nem jó ha sűrűn mosom-szárítom. Nem tudok időben elkészülni egy eseményre, mert fél évig szárítom és sztájlingoltam a hajam, korábban kell kelnem hogy a hajamat megcsináljam, nem úgy mint egy átlag nő akinek a saját haja hosszú és szép, hogy csak megfésülködik és indulhat is, nem, a póthajat mindig be kell állítani, vigyázni kell hogy ne kerülj olyan pózba a strandon, ágyban, szélben, hogy az illesztések kilátszódjanak, hogy az új pasid aki még azt hiszi természetes szépség vagy és a hajad is ennek a szerves része, ne érjen a fejedhez és vegye észre a turpisságot, és még sorolhatnám. Ugyanakkor persze, remek érzés mikor vadidegenek az utcán odaszólnak hogy milyen gyönyörű hajad van, pironkodva fogadod a bókot majd arra gondolsz: "Istenem, a fél karomat adnám ha a sajátom lenne" miközben újra és újra elhatározod hogy nem hosszabbíttatsz többet, mert látod hogy árt a hajadnak és az az idő amit a póthaj fogságában tölt el csak kitolja annak a lehetőségét hogy a sajátod legyen gyönyörű, hosszú és egészséges. Újra és újra elhiteted magaddal hogy igenis egészséges az a módszer amit alkalmazol a hosszabbításra, de akkor mégis miért nem nő és miért törik le továbbra is a saját haj, és mikor lesz ennek az egésznek vége? A válasz: soha. Soha nem lesz vége, mert nem lehet vége.



A póthajbiznisz egy milliárd forintos iparág ami egyszerűen nem engedheti meg magának hogy azok a nők akik megtehetik hogy hosszabbíttasanak (hiszen valljuk be, nem az átlag magyar pénztárcájához van szabva egy jó minőségű európai hajas pótlás ami 15 dkg esetén felülről veri a százezret) ne menjenek vissza újra és újra és rakassanak még több, még hosszabb hajat, hiszen a sajátjuk még mindig nem nőtt meg, így ugyanazok a vendégek járnak éveken át varratni, új hajat venni, stb. Hány olyan nőt ismertek akiről tudjátok hogy évek óta póthaja volt majd a sajátja is megnőtt és egészséges, hosszú lett? Én pontosan meg tudom mondani a számot: 0. Énekesek, színésznők, celebpicsák, bloggerek, akikről mindenki tudja hogy hosszabbíttatnak, sőt, velük reklámozzák magukat a szalonok, de felteszem a kurva kérdést: ha tényleg olyan jó és ártalmatlan az a bizonyos új és "innovációs" módszer amivel felpakolják a hajat, hogy van az hogy XY még évekkel később is ugyanúgy egy csökött kis szar saját hajjal rendelkezik az előtte képeken, és ha végigkísérünk egy periódust a frissen feltett póthaj és a következő "fodrásznál jártam" képek láttán tökéletesen kivehetjük a szuper minőségű haj törését és akkor nekem ne mondja senki azt a hülye dumát amivel a fodrászok imádják indokolni a hajhosszabbítás drágaságát miszerint "a hajat csak egyszer kell megvenni" Ó, valóban? És azt mondod hogy egy prémium minőségű európai póthaj élettartama megfelelő ápolás mellett 2-3 év is lehet? Tessék? Hogy a visszarakásnál nem veszít a hosszából a tincses felrakás során sem? Remek. Akkor ezek szerint nekem a 6 év alatt mindössze legrosszabb esetben három, azaz 3 alkalommal kellett új garnitúra hajat vennem. Tudjátok hányszor vettem? Évente háromszor. Jó, a hiba nyílván bennem is van: nem szabadott volna olyan sokat sütögetni a hajat, vigyázhattam volna rá jobban, és egyébként is, a szőke haj a legkényesebb, a saját is gyorsan törik, egy élettelen meg pláne. Azt viszont nem róhatja fel senki hogy spóroltam volna a dolgon, hiszen mindig a legjobb helyeken csináltattam, hozzáértő szakemberekkel, jó minőségű póthajból, de hiába. 
Olyan jó lett volna ha annak idején valaki jól picsán rúg hogy legyek türelemmel, ápoljam a hajam és majd megnő magától, hiszen annyi nő van akinek a festett szőke haja a derekáig ér (tényleg, van ilyen?). Egyszer próbáltam póthaj nélkül, 8 hónapig bírtam és megmondom őszintén életem legrosszabb időszaka volt. Nem éreztem magam nőiesnek, sőt, el is híztam abban az időben míg nem volt póthajam, ezt szoros összefüggésben látom azzal hogy nem szívesen mozdultam ki otthonról, nem éreztem jól magam a bőrömben. Ha megszokod a tükörben a látványt hogy hosszú szőke hajú barbibaba vagy nehéz megszokni az állig érő hajú 30-as matektanárnő külsőt, és orgazmusként éled meg már a csatos póthaj felhelyezését is. Egy nőnek a haja a koronája és elhitethetjük magunkkal hogy a fiús fazon a divatos, számomra akkor sincs szexisebb, nőiesebb mint egy lágyan leomló hosszú lobonc ami csak úgy vonzza a férfi tekinteteket. És ami persze igazi, saját hajnál még ezerszer szebb mint egy póthaj esetében. 

A többi cikkben látható a több évig alkalmazott varrot technika, ez egy másik, amit kétszer használtam, és mikor nőtt le úgy berasztásodott a hajtövem hogy 3 órán át tépte a fodrász a hajam bontófésűvel 


Ez tényleg egy ördögi kör, amiből nem lehet kitörni, csak türelemmel és önfeláldozással, el kell engedni azt a képet ami a saját külsődről a fejedben élt, és megszokni azt aki tényleg TE vagy, mindenféle pótlás nélkül. De ez egyelőre még nekem is nagyobb kihívást okoz mint az hogy anno leszoktam a cigiről. Olyan ez, mint a drog, körülötte forog az életed: mikor, hogyan, kitől szerezd be, hol árulják a legjobb anyagot és hogyan szerezd meg rá a pénzt, ha megkapod amit akartál mámoros örömben fürdőzöl, majd ha elmúlik a hatás újra és újra akarsz belőle, nem tudsz leállni. Nálam már olyan szintté fajult a dolog hogy az utcán ámulattal nézem a nőket akiknek természetes hosszú hajuk van és szívesen fognék egy ollót, levágnám és felrakatnám magamnak a hajukat és irigykedek mindenkire akinek már egy kicsit is szép haja van, ez már annyira beteges és nevetséges hogy néha észbe kell kapjak hogy helló, normális vagy? Őszintén, és komolyan mondom bárkinek aki épp hajhosszabbításon gondolkozik (azon hogy elkezdje-e, nem azon hogy újracsináltassa-e hiszen aki már évek óta függő annak mondhatok én bármit...) hogy NE vágjon bele, felesleges idő és pénz pocsékolás, tönkreteszi a hajat, tök mindegy hogy milyen ultraszuper új módszerrel csinálják, akkor is egyszerűen rosszabb a hajnak ha valami állandó terhelésnek van kitéve mint az, ha békén van hagyva és nőhet normális ütemben. Istenem, hogy a fenébe dőlhettem be annak idején annak az állításnak hogy "a varrot póthaj alatt a saját haj gyorsabban nő, mert a káros környezeti hatások a vendég hajat érik" VALÓBAN? Akkor nekem a 6 év hajvarrás után már seggig érő hajamnak kéne lennie, vagy legalábbis nem rövidebbnek mint mikor belevágtam az egészbe. 
Ugyanakkor egészen biztos vagyok benne persze hogy vannak ellenpéldák is, például simán el tudom képzelni hogy egy erősebb haj-ami mondjuk nem szőke-,egy natur vagy sötét az simán megnőtt a póthaj viselése ellenére is, és biztosan lesznek olyan hozzászólók akik esküsznek bizonyos módszerekre, de az azért elgondolkodtató hogy a hajhosszabbító szalonoknál miért mindig csak a szép új hajról van kép és arról soha senki nem tesz említést hogy fog kinézni a haj az X-edik felrakás után és ezt a saját és a vendég hajra is értem...

Kíváncsian várom hogy van-e olyan akinek tényleg megnőtt a saját haja a hajhosszabbítás ideje alatt, képes illusztrációnak örülnék a legjobban! Illetve írjátok meg a tapasztalatitokat...


Ha valaki póthajat szeretne rendelni (európai, szálriányos) ide írjon: shop@crystalmakeupstudio.com

2013. október 14., hétfő

Idd a mérged!


"Ha haragot dédelgetsz, az olyan, mintha mérget innál, és azt várnád, hogy a másik haljon meg" Buddha 

Ez talán a legnagyobb életigazság amit valaha olvastam. Ha gyűlölsz valakit és körülötte forognak a gondolataid, azon, hogyan tedd tönkre, hogyan állj bosszút vagy akár hogyan iktasd ki az életedből, ezek mind mind neked ártanak és nem annak akit olyan szenvedélyesen utálsz. Azt mondják a szeretetet és a gyűlöletet csak egy hajszál választja el egymástól, tehát olyat utálni sem tudunk akit előtte ne szerettünk volna. Vakon gyűlölködni és utálni valakit, akár valamilyen népcsoportot mind-mind önpusztító tevékenység ami vajmi keveset árt a nem kívánatos személyeknek, annál többet a gyűlölködőnek. Minden negatív gondolat ami megszületik a fejünkben az egész létünket teszi negatívvá és aki belülről elkezd rohadni azon előbb-utóbb kivül is meglátszik majd. Ugyanúgy, ahogy azt is észrevenni valakin ha szerelmes, ha boldog, kiül az arcra, a viselkedésen, a kisugárzáson látszik hogy valamiféle pozitív töltést kapott a lélek, amit nem lehet nem észrevenni. Egy boldog, egy szerelmes ember széles mosollyal a száján megy végig az utcán és hálát ad a sorsnak az őt ért boldogságért, míg egy állandóan gyűlölködő, negatív ember akinek másból sem áll az élete mint hogy a környezete magánéletével foglalkozzon, pletykáljon, kitaláljon mások életére negatív hasással bíró hazugságokat, hogy attól érezze jól magát hogy másnak keresztbetett… Egy ilyen embernek valóban pillanatnyi boldogságot okozhat az ha a hatására elbukik, megszégyenül valaki, de hosszútávon a saját pusztulását építgeti, hiszen akár elfogadja akár nem, már régen rohad belülről. Sok ember van, akire ránézek és látom-érzem rajtuk a keserűséget, a gyűlölködést mások iránt, az a rettenetes negatív energia ami körülveszi őket hányingert kelt bennem. Aki csak azt tudja nézni hogy a másiknak milye van vagy milye nincs és elégedettséget érez, ha ő többre vitte, és még bele is rúg abba akinek kevesebb jutott. Aki alattomos módon keresztbe akar azoknak tenni akik többre vitték nála, és nap mint nap emészti őket a gondolat hogy másnak mennyivel jobb élete van, ahelyett hogy a sajátját tenné rendbe. Akinek mások szenvedése és bánata okoz örömet az megkapja a sorstól azt ami jár és nem duplán, triplán kapja vissza mindazt amit másoknak okozott. 


Mindig kellemetlenül érzem magam ha egy társaságban épp nincs ott valaki és a többiek elkezdenek róla pletykálni, hiszen ilyenkor mi az első dolog ami eszembe jut? Ha én nem lennék épp itt, akkor valószínűleg rólam menne a duma. De én itt vagyok. Mit teszek? Próbálok kilépni a témából vagy megvédeni az illetőt ha jogtalanul ítélkeznek felette. Természetesen ehhez is kell egy bizonyos fokú érettség, tiniként én is nagy pletykás voltam és fura mód jól esett ha egy általam valami oknál fogva irigyelt-utált személyről valami szaftos negatív pletylát hallottam és terjeszthettem, így 26 évesen már belátom hogy az nem egy normális, nem egy egészséges állapot, és aki nem növi ezt ki felnőtt korára sem, azzal komoly bajok vannak. Aki képtelen a saját életével foglalkozni, mert az esetleg olyan unalmas hogy mások életének figyelésével, kielemzésével kell töltenie az időt, az gondolkozzon el azon, hogy az ő élete mivel lesz ettől jobb? Valószínűleg az intelligenciája nem terjed ki arra hogy felismerje: semmivel, épp ellenkezőleg, csak rosszabb lesz, hiszen mint írtam már, minden egyes negatív gondolat, hazugság, pletyka vagy rossz szó egy másik ember felé nem a másiknak árt, hanem annak, akinek elhagyja a száját. Egy pillanatig lehetsz boldog amiért egy általad utált embernek rossz, de ezt  mérget te iszod, és te döglesz bele, míg a másik éli boldogan az életét, mit sem törődve veled. 



2013. július 8., hétfő

Kezdj el élni!


Fiatal korban még rengeteg kérdőjel van az emberben, merre menjen tovább tanulni, milyen barátokat válasszon, egyáltalán bízhat-e az emberekben, mi van ha csak kihasználják, legyen szó párkapcsolati vagy egyéb kapcsolatokról. Akinek van valamihez kimagasló tehetsége, az abban tudja kamatoztatni a tudását és akár egy életen át azt csinálhatja amit szeret és ért hozzá, és ebből meg is élhet. Viszont sokan vannak akik úgy érzik ők "nem értenek semmihez", nem érnek el kiemelkedő eredményeket se a sportban, semmilyen tantárgyban, zenei tehetség sem szorult beléjük? A kérdés hogy velük mi lesz? Követhetik a szüleik példáját és az ő pályájukat választva élhetnek egy középszerű életet amit igazán nem is maguknak választottak, és életük végéig gyötörheti őket a kérdés: mi lett volna, ha…? Ez a 4 szó rengeteg tovább kérdést vett fel és sokunknak egész életét végigkíséri, hiszen minden egyes döntés amit meghozunk azt jelenti hogy egy vagy több másik lehetőséget kihagyunk miatta, így jogosan merül fel mégis mi lett volna a legjobb. Nem csak a továbbtanulásról, munkaválasztásról van szó, párkapcsolatokban különösen kényes kérdés, hiszen mi van ha valakivel együtt vagyunk 4-5 évet és a végén mégis szakítás lesz a vége, nem lehet hogy jobb lett volna már az első intő jelnél kiszállni és nem arra várni hogy megváltozik az illető vagy az egész kapcsolat? Nem lehet hogy okosabb lenne néha az észre és nem a szívre hallgatni? Azt hiszem ahogy idősödünk egyre inkább érezzük ennek a súlyát és sok esetben belátjuk hogy az észnek bizony győznie kell és nem mindig a szívre kell hallgatni mert az bizony nem jó tanácsadó. Az elmúlt pár hónapban fogalmazódott meg bennem valami amire már biztos sokan mások rájöttek, de mégis számomra elemi erejű volt. Bármilyen döntést hozol meg az első kérdésed az legyen: "Mi nekem a jó?" A hangsúly a "nekem"-en van, mi az ami számomra a legelőnyösebb, amitől ÉN érzem jobban magam, mi az, ami az ÉN jövőmnek a legjobbat tesz és mi az amit hosszútávon ÉN nem fogok megbánni. Túl sokszor döntünk mások érdekeihez viszonyítva, sokan ragadnak benne olyan kapcsolatban ahol nem akarják megbántani a másikat a szakítással, ahol már igazán nincs is szerelem, de félnek a jövőtől, vagy pályaválasztásnál az apát akinek az egész családjában mindenki orvos és az utódnak is egyszerűen annak kell lennie, holott ez a bizonyos utód sokkal szívesebben vinné tovább az édesanyától öröklött művészeti vonalat. 
Voltam egy Csernus előadáson és ha sok mindenben nem is adtam neki igazat, egyben biztosan: ahhoz hogy érett gondolkodású felnőtt emberré váljunk, az azzal kezdődik hogy el kell fogadnunk hogy emberek vagyunk és mint emberek, egyszer meg fogunk halni. Nem pontosan így mondta persze, de ez volt a lényege. Ezen elméláztam és nagyon igaza volt: tiniként még eszünkbe se jut a halál gondolata és igazán akkor válunk felnőtté ha ez tudatosul bennünk, de nem csak olyan szinten hogy "jó, oké, egyszer meghalok" hanem úgy igazán felfogjuk hogy a földi életünk véges és kár lenne az "élet értelmén" gondolkozni, hiszen ez mindenkinek más és más, de abban egészen biztosak lehetünk hogy mindenkinek véges. És ez a kulcsfontosságú az életben: fel kell fogni és el kell fogadni hogy az élet rövid és egyszer véget ér. Nem tehetsz ellene semmit. Ha ezt elfogadjuk akkor ideje belátni hogy az élet nem elég hogy véges, de olyan 20 fölött fénysebességgel kezd el repülni az idő. Tényleg, mintha másik dimenzióban élnénk. A gyerekkoromra a mai napig úgy emlékszem vissza mint egy végtelen utazásra, ahogy a tiniként eltöltött évek is így visszatekintve rettenetesen hosszúnak tűntek és akkor is annak éreztem, a végeláthatatlan iskolaévek mikor már alig vártuk a nyári szünetet és ami tény és való rettenetesen gyorsan elrepült. Akkoriban alig vártam hogy végre felnőtt legyek és elkezdhessem az "igazi" életet, pedig mennyivel jobb lett volna gyereknek maradni gondtalanul, vidáman, a játszótéren a barátokkal, miután megírtam a leckét. Hiába mondták a felnőttek hogy "addig örülj amíg gyerek vagy, addig örülj amíg tanulhatsz" nem hittem nekik, pedig milyen igazuk volt! Ugyanakkor a felnőtté válás megadott egy olyan szabadságot amire szükségem volt: már nem függtem a szüleimtől, ha kellett valamire pénz nem tőlük kellett kérni hanem a saját munkával megkeresett pénzemet költöttem és ilyenkor kezdi el érezni az ember a pénz értékét, hiszen másét mindig sokkal könnyebb költeni mint a sajátot.


Ugyanakkor úgy gondolom hogy igaz az a mondás amit nem rég hallottam-angolul, magyar fordításban a következő: "Az élet túl rövid ahhoz hogy rossz bort igyunk" Ez számomra azt jelenti hogy használjunk ki az életben minden lehetőséget, adjuk meg magunknak mindazt amire szükségünk van és akarjuk, sokan leélnek egy egész életet úgy, hogy a fogukhoz verik a garast és gyűjtögetik a pénzt, de kérdem én: mire? Mire gyűjtögetsz? A "nagy betűs életre"? HIszen már benne vagy! Nem fog egyszer csak szembejönni veled egy hirdetőtábla hogy "Én vagyok a nagy betűs élet, rám vártál!" Nem fog senki megrázni hogy "Halló, ez már az élet!" Vedd észre hogy már benne vagy és ne várj a csodára, ne hagyd hogy elússzon melletted az idő, mert arra fogsz ébredni hogy 20 éves voltál majd hirtelen 50 lettél és semmi mást nem tettél, csak gyűjtögettél, félretettél, várakoztál, nem engedtél meg magadnak olyan dolgokat amiket szerettél volna, nem szereztél maradandó élményeket és nem is éltél még igazán. Csak akkor már lehet hogy késő lesz..? Igaz, hogy soha sem késő új életet kezdeni, akarom mondani elkezdeni az életet, de minél előbb észbekapunk, később annál hálásabbak leszünk magunknak. 
Mikor megkaptam az első fizetésem másfél napig tartott, aztán mikor már saját bevételi forrásom volt sokáig nem bírtam leállni a folyamatos költekezéssel és még a 2 buszmegállónyi utat is inkább autóval tettem meg mert rajtam magas sarkú volt és én bizony nem fogok sétálni ha megengedhetem magamnak a taxit. A legdrágábbat választottam minden termékből, mert "megtehetem", a legdrágább éttermek és utazások jöhettek csak szóba. Aztán rájöttem hogy bizony ez sem a jó megoldás: a lényeg a mértékletesség. Megveszem a drága bort, de ha az olcsót már kóstoltam és ízlett akkor azt választom. Nem derogál kis butikokban vásárolni ha ott tetszik meg valami, viszont egy jó minőségű márkás cipőre vagy táskára bármikor kész vagyok kiadni súlyos (száz) ezreket. Ha két buszmegállónyira van a célom, inkább elsétálok, a magas sarkút meg addig a táskámba rejtem. Meg kell tanulni a pénznek az értékét, és ezt csak az tudja igazán aki dolgozott már életében, aki tanul, vagy a szülei/pasija tartja el az nem fogja megtanulni mi a különbség aközött ha kemény munkával megkeresett pénzből veszel magadnak valami értékeset és mindig emlékezni fogsz rá hogy mennyit güriztél érte, de megérte, mintha apuci hitelkártyája jutattott hozzá és nem kellett érte csinálnod semmit. Azt mondják a pénz nem boldogít, ami nyílvánvalóan hülyeség, hiszen ha nincs pénzed akkor rengeteg nélkülözésben lesz részed, ha viszont van, akkor olyan tapasztalatokat, élményeket szerezhetsz amikből sokat meríthetsz, nincs is annál izgalmasabb mint felfedezni egy új kultúrát, tájat, világot, új élményekkel gazdagodni és új ismerettségeket kötni, új dolgokat kipróbálni. Ugyanakkor van, aki pénz nélkül egy szál hátizsákkal vág neki a világnak, mégis boldog és megtalálja azt amit keresett. Néha az a nő jár a fejemben aki mocskos drágán vett egy luxus fehérneműt és mindig valami különleges alkalomra tartogatta. Ez a "különleges alkalom" sohasem jött el, elütötte egy villamos, meghalt, a fehérneműt pedig sohasem avathatta fel. Minden nap amit a Földön töltünk ajándék, és minden napot különlegessé kell tenni, honnan tudod, hogy nem az lesz az utolsó..?





Szerintem az életet úgy kell felfogni mint egy utazást, aminek egyszer vége, viszont nem a cél a lényeg, hanem maga az út, és ezt az utat megtölteni mindennel ami boldoggá tesz, legyen az zene, sport, utazás, bulizás, akármi. Nem szabad belefásulni a hétköznapok monotonitásába ha minden napod ugyanolyan és már unod az életed, MERJ változtatni, hiszen senki nem fogja megtenni helyetted, csak te tehetsz lépéseket és ne félj az újtól, az ismeretlentől, hiszen ha most boldogtalan vagy, annál már csak jobb lehet ha mersz új irányba nyitni! Utálod a munkád? Válts! Szívesen kimennél külföldre? Menj! Szakítani akarsz a pasiddal, de félsz hogy egyedül maradsz? Szakíts! Ébredj fel és kezdj el élni! 

2013. június 25., kedd

Csúcsformában 2 hét alatt!

Ez a tipikus "Hogyan fogyjunk le 15 kilót 1 hét alatt?" típusú diéták szlogenje is lehetne, azonban aki valamennyire ismeri a "munkásságomat" az már olvashatta véleményeket a turbó diétákról, és bizonyára sejti hogy nálam nem erről lesz szó. Én mindig is a "könnyen hízok-könnyen fogyok" típusú nők táborát erősítettem, már attól felcsúszik 2 kiló ha elmegyek egy cukrászda előtt, de ugyanilyen gyorsan le is tudom adni. Ebben a bejegyzésben általában írnék az életmódomról-mert erről mindig sok kérdést kapok-, illetve arról a módszerről amivel könnyen és gyorsan le tudom adni a felszaladt kilókat. 

Mint azt már egy régebbi bejegyzésben is írtam, tiniként állandóan fogyókúráztam, mert képtelen voltam elfogadni hogy széles csípővel, nagy fenékkel vert meg a sors, viszont ahogy felnőttem és rájöttem hogy nem másokhoz kell hasonlítani, hanem a saját adottságaimból a legjobbat kihozni, úgy változott meg a testemhez való hozzáállásom is. Széles a csípőm? Akkor legyen hozzá a legkerekebb fenekem a világon és a legvékonyabb derekam, és ezt a homokóra alkatot még öltözködéssel is hangsúlyozzam ki, hiszen ez vagyok én. Genetikailag is ilyen volt az alakom úgyhogy edzéssel csak feszesíteni, formálni kellett. Ugyanakkor akinek nem ilyen az alakja alapvetően, annak a büdös életben nem lesz ilyen hiába sportol vagy eszik ugyanúgy ahogy én-hiába a sok kérdés erre vonatkozóan. Mindenkinek el kell fogadnia a saját adottságait és abból kihozni a legtöbbet, nekem ez a tanácsom minden lánynak/nőnek! Hiszen hiába akarsz 180 centis modellalkat lenni ha neked 160 centi és alma alkat jutott. 

Étkezésben nem követek szigorú szabályokat, általában azt eszem, amit megkívánok. Ennek az az előnye hogy soha sem sóvárgok semmi iránt, hiszen nincsen tiltólista! Próbáltam már azt is hogy volt, na akkor állandóan édességet és pizzát ettem volna. Így viszont édességet és pizzát kb havonta egyszer eszek mert nem kívánom többször. Ami szintén fura hogy édességet még így is csak akkor kívánok ha épp nincsen, ha tele van a ház sütikkel és csokikkal (pl vendégeknek) akkor hozzá sem nyúlok. Általában figyelek arra hogy reggelire tartalmas, energiát adó ételt egyek, aztán a nap folyamán még 2-3 alkalommal eszek, legalább egyszer főtt ételt, és mindennap egy adag gyümölcsöt vagy zöldséget. Lefekvés előtt már nem eszem (kivéve ha alkoholt ittam, akkor muszáj ha el akarom kerülni a csúnya másnapot-persze ez kivételes eset) legkésőbb 9 körül eszek, és akkor is valami könnyűt. Ami még nagyon fontos és az életem része, az a mindennap megivott 2-3 liter szénsavmentes ásványvíz és a zöld tea. Teát étkezések után iszom (a páromnál ennek kultúrális hagyománya van és teljesen rászoktatott az evés utáni teázásra) vizet pedig a nap folyamán fokozatosan beosztva. Szerintem ez nagyon-nagyon fontos, hiszen át kell valamivel mosni a szervezetet, mindig ahhoz szoktam hasonlítani hogy a mosógép se mos ki víz nélkül, a testünk sem képes megtisztulni enélkül. Rendszeresen elszörnyedek mikor új ismerősök panaszkodnak hogy fáj a fejük, mire én megkérdem: "Ittál ma elég vizet?" - "Vizet? Minek? Talán ittam két kávét." Akkor ne csodálkozz hogy fáj a fejed bmeg. Szóval ezt jegyezzétek meg egy életre hogy víz, víz, víz, kell és kész. (ezt most találtam ki, de milyen jó kis szlogen hahaha)

Azonban az "azt és akkor eszek, amikor csak akarok, majd a testem tudja mire van szüksége" elvnek van egy negatívuma is: bizonyos időszakokban, helyzetekben eburjánzik az ételek iránti vágyam és ilyenkor hipp-hopp már fel is ugrott néhány felesleges zsírpárnácska, amit még csak tetőz az ha edzeni se volt időm elmenni. Ilyenkor tenni kell valamit és most erre térnék ki, én mit teszek: 

Edzés: 

Tényleg van olyan hogy egyszerűen nincs ideje elmenni az embernek, előfordul. Ilyenkor legalább otthon csináljunk valamit! Pl ébredés után 100 felülés-100 guggolás és máris tettünk valamit az alakunkért. Ez igazán nem tart sokáig de legalább mozgunk egy kicsit. Lehet kihívás-szerűen akár minden étkezés előtt ezeket elvégezni és egyre növelni az adagot. Én ha meg akarok szabadulni pár feles kilótól (nem szeretem ezt a kifejezést, mert nálam soha nem a kilók számítottak hanem a tükör-ha kimondom hogy több mint 70 kg vagyok az embereknek leesik az álla általában-most is látok néhányat :)) ) akkor következetesen eljárok az edzőterembe és minden másnál fontosabb az edzés: tehát nincs az hogy jön valami izgalmasabb program és akkor kihagyok egy edzést, nem. Ilyenkor hetente akár 5-6 alkalommal is edzek és ennek az eredménye már néhány nap után látszik (mint írtam, szerencsés alkat vagyok ebből a szempontból) 



Mit edzek? Nagyon egyszerű: 30-40 perc zsírégető mozgással kezdek pulzusmérővel és ügyelek arra hogy a zsírégető zónában maradjak (gugli segít ha nem tudod hogy kell kiszámolni) Ezután jöhetnek a fenék és lábformáló gyakorlatok, ezekre a teremben található gépeket használom, illetve súlyokat amikkel guggolásokat, kitöréseket végzek. A kerek, feszes hátsónak ezek a leghatásosabb gyakorlatai. Majd hasizomerősítő gyakorlatok következnek, legvégül pedig kar, váll, hát. Ezeket nem mindennap csinálom meg, van hogy egyik nap csak alsótest, másik nap csak felsőtest, olyan is hogy mindent egyszerre csak akkor nem olyan nagy mennyiségben. Általában 1-1,5 órát töltök a teremben intenzív edzéssel erre jön még a tusolási és utazási idő, szóval van hogy tényleg sokat elvesz az életemből, de megéri. 



Étkezés: 

Én a leginkább a fehér kenyértől, pizzától, péksütiktől, tésztáktól hízom és ezeket eléggé szeretem is, úgyhogy van hogy sok fogy belőlük. Azonban ha ezekről lemondok, illetve szándékosan visszafogom akkor tuti sikerem van. Reggelire marad a szokásos energiadús reggeli, ezután szintén marad a 2-3 étkezés, de ezek közül egyiknél sem eszek a fent soroltakból. Leginkább csirkét, salátát, rizst eszek. Ezekből is rengeteg féle finom ételt ki lehet hozni, majd lesz egy post erről részletesebben is. A folyadékfogyasztás megmarad a szokásos nagy mennyiségnél, az alkohol fogyasztást viszont teljesen elhagyom. (úgy jön le, mintha alkoholista lennék, de ki nem szeret meginni egy pohár bort a vacsorához alkalomadtán? :D) Cukrozott üdítőket egyáltalán nem, édességeket ritkán fogyasztok, de ha "diéta" van akkor meg egyáltalán nem (szerencsére nem is nagyon hiányzik, aki viszont édességfüggő annak ezzel gondja lehet) 



Testápolás:

Néha szeretem cellulit elleni, karcsúsító és hasonló krémekkel kenegetni magam, ha nem is érnek semmit, legalább a tudat ott van hogy tettem valamit. Tusolásnál luffa szivaccsal átmasszírozom a combokat, feneket, ezután hideg-meleg vizes zuhannyal indítom be a vérkeringést. Majd jöhet valami krém, ami teljesen mindegy hogy milyen, én most épp egy paprikásat használok ami éget mint a pokol tüze. A fahéjolajos termékek is használnak! 




Ha változtatni akarsz egy kicsit a külsődön, ha az elmúlt hetekben egy kicsit többet ettél a kelleténél, mert többet jártál társaságba, nyaralni voltál, vagy szerelmi bánatod volt, akkor itt az ideje hogy kitűzz magad elég egy célt: újra jó formába kerülni! Teszem azt, 2 hétre szóló tervet készítesz, szerkesztesz egy táblázatot vagy egyszerűen csak a határidőnaplódba felviszed a teendőket, akár a tervezett étrendet és minden mást amit a kúra alatt véghez kívánsz vinni. Sokkal egyszerűbb, ha előre eltervezed, hiszen ha ez nincs meg akkor olyan mintha csak a levegőbe csinálnál valamit, nincsen akkora motiváció mintha látod hogy már eltelt 5-6 nap és minden sínen van, akkor lesz benned egy erő ami nem engedi hogy feladd hiszen már olyan jól haladtál és véghez viszed a célod. Ami nagyon fontos: ezek a tervek soha ne egy diéta köré épüljenek, hiszen a hangzatos szuperdiéták alatt lehet hogy leadsz X kilót, utána minde visszaszeded. Ismerd meg a saját tested, figyeld milyen ételre hogyan reagál. Ha felfújódsz valamitől vagy látványosan "belet eresztesz" egy ételtípustól, akkor azt hanyagold! Az önismeret a lényeg itt is. Ahogy az én példámon is látszik, alapvetően az egészséges életmód híve vagyok, de nem tagadok meg magamtól semmit, ugyanakkor ha egy ideig "esztelenül" eszem annak megvan a következménye, és ez mindenkinél így van. Az lenne a végső cél hogy egy egészséges étkezési szokást ki tudj alakítani aminek része a mindennapos zöldség, gyümölcs fogyasztás, a rostokban és gabonában gazdag reggeli, kerülve a túl zsíros húsokat, ételeket és a cukros üdítőket illetve édességeket. Ha sikerül elfogadni hogy minden ehető, de mértékkel és nem tagadsz meg magadtól semmit-hiszen mint írtam, mindig az fog kelleni ami nem elérhető-akár csak a pasiknál, khm- akkor nem is fogsz semmi után sem sóvárogni és nem fogsz felfalni 3 hét koplalás után egy svédasztalnyi ételt csak azért mert te most megérdemled. 

Nektek van bevált módszeretek ha formába akartok kerülni? 

2013. május 20., hétfő

Minden idők kedvenc smink termékei-Alap sminkkészletem

Több blogger havonta vezet listát az aktuális kedvenceiről, én egyszer-kétszer próbálkoztam ezzel, de már egyáltalán nem használok olyan sok új dolgot mint régebben, tehát részemről ez teljesen értelmetlen lenne. Az évek alatt kipróbált és felhalmozott elképesztő mennyiségű termék közül idővel kialakult egy szűk csoport aminek a tagjait újra és újra megveszem, mondhatni ezek az állandó kedvencek, egyúttal útmutató lehet ez a cikk azok számára is akik nem tudják milyen termékeket kellene beszerezni egy alap smink készletbe. 

Arc: 



BB Krém: 
Mióta van BB a magyar piacon én elkötelezett híve vagyok az alapozókkal szemben. Míg utóbbiak mindig látszódni fognak egy természetellenes rétegként az arcon, a bb krémek ezzel szemben szinte láthatatlanok: természetes, egységes bőrképet adnak, és nagyon egyszerűen az ujjakkal eldolgozva vihetjük fel a bőrünkre reggelente pár perc alatt. Ha a szép bőr nem lenne elég, még fényvédővel is el vannak látva, tehát nyárra a lehető legjobb választás. Én most a Garnier olajmentes krémet használom (a medium és a light verziót egyszerre, más az állaguk és úgy jött be a legjobban ha a medium-hoz keverek 1/4 rész light-ot) de a koreai társaik közül is bátran választhatunk, én ezeket ajánlom: Missha Perfect Cover és a sötétebb szín tesztje ITT,  illetve Missha Signature

Púder: 
Nekem a púder a vesszőparipám, rengeteg félét kipróbáltam már, sok van amit szeretek, van amit kevésbé, de amihez mindig visszatérek az a Rimmel Stay Matte: préselt púderről van szó tehát útközben is megállja a helyét másik nagy kedvencemmel a Manhattan Soft Matt Loose púderrel szemben ami porállagú. A Rimmel a célnak tökéletesen megfelel: azonnali matt hatás, órákig kitart, olcsó és könnyen beszerezhető. 

Pirosító: 

Rengeteg pirosítóm van, de az összes közül az állandó és örök kedvencem a Milani Luminoso Baked Blush. Gyönyörű színe van, élettel teli arcot eredményez, enyhén fényes, kiadós, már évek óta használom és még mindig "tele" van. 


Bronzosító: 
Szintén nem kell panaszkodnom a sminkes polcom választékára ami a bronzosítókat illeti, nekem mégis ez a drogériás, olcsó NYC (Bronzer 720) darab a személyes kedvencem. Kontúrozásra tökéletes: matt, könnyű felvinni, selymes érzetet hagy a bőrön, tartós és az én bőrszínemhez képest tényleg olyan mintha árnyékot csinálnék vele az arcomra, nem pedig mintha koszos lenne. 

Szem: 



Paletta: 

Ha egyetlen szemhéjfesték palettát használhatnék életem végéig az kétség kivül az Urban Decay Naked palettája lenne. Minden megvan benne ami kell: matt és kiemelő színek, sötét, natúr, alkalmi és nappali sminkeket is könnyen elkészíthetünk vele és a lehetőségek száma végtelen. Már második éve használom és még mindig tudok vele új sminkeket kreálni, és ha ez nem lenne elég, alig látszik rajta hogy egyáltalán használva van, pedig tényleg vannak színek amiket napi szinten használok. 


Szemöldökceruza: 
A piacon fellelhető szinte összes szemöldök formázót kénytelen voltam kipróbálni abban az időszakban amíg sehol sem lehetett kapni az állandó kedvencemet: a pár száz forintba kerülő Essence ceruzáját. Loreal, Rimmel, Max Factor, Bourjois, Catrice, NYC, MAC, Chanel porok, zselék és ceruzák tömkelege landolt a kukában a nem megfelelő szín, állag, használhatóság miatt. Azóta ha drogériában járok és van készleten az Essence legvilágosabb szemöldök ceruzából képes vagyok megvenni az összeset, nehogy megint úgy járjak hogy elfogy és nincs utánpótlás. (itt hozzátenném hogy csak hegyes ceruzával szeretek dolgozni ezért mindig újrahegyezem, ergo gyorsan fogynak) 

Szemceruza: 

Az állandó és örök kedvencem az Urban Decay 24/7 Zero ceruzája viszont ennek találtam egy olcsóbb alternatíváját méghozzá a drogériák polcain: Max Factor Liquid Eyeliner fekete színben. A többi színt még nem próbáltam úgyhogy azokról nem tudok nyilatkozni, de a feketéről biztosan állíthatom hogy felveszi a versenyt a háromszor annyiba kerülő UD ceruzával: tartós, vízvonalon erősen fog, szemhéjon könnyen satírozható, jól lehet hegyezni, bár kicsit puha és elég gyorsan fogy. 


Szemhéjtus: 

Nagyon sokáig a Lovely folyékony tust használtam, itt Hollandiában viszont ezt nem lehet kapni tehát keresnem kellett valami újat: szinte mindent kipróbáltam mire rábukkantam erre a filctoll szerű Loreal Superliner Super Slim tusra. Előtte már más márkáktól próbáltam ilyen tollas megoldást de többnyire nem jöttek be a túl kemény hegy miatt, ennek viszont tökéletes a hegye, puha, lehet vele ívelni nem pedig csak vonalat húzni. A szemhéj bármelyik pontján a megfelelő vonalat rajzolhatjuk vele: ahol kell ott vékony és hegyes lesz, de a vastagabb és ívesebb részeket is könnyen megoldhatjuk vele. Kezdőknek is ajánlom!

Szempillaspirál:

Kismillió spirált kipróbáltam az évek során, a Loreal False Lash Telescopic magasan veri az összeset. 

Szemhéjpúder ecset: 

Mikor megvettem a MAC 217-es ecsetét mintha egy új dimenzióba érkeztem volna. Előtte már volt egy komlpett professzionális sminkecset készletem és több MAC darabom is, de a 217 valahogy kimaradt, pedig igazi megváltás: Ha csak egyetlen ecsetre van pénzed akkor határozottan ezt ajánlom hogy vedd meg. Akár egy komplett sminket elkészíthetsz vele annyira multifunkcionális, fantasztikusan lehet vele dolgozni, maga az álom. 


Szemhéjpúder alapozó: 

A Too Faced Shadow Insurence volt az első szemhéjalapozó amibe beleszerettem, de az Urban Decay Primer Potion se rosszabb nála, most épp ezt használom. Fantasztikus a tartóssága ha a délután folyamán készítek egy sminket még este lemosás előtt is ugyanolyan mint mikor elkészültem vele. 


Ajkak: 



Rúzsokból és szájfényekből képtelen lennék kiválasztani 1-1 darabot, viszont van egy ajakápoló-ajakfény ami mindig ott lapul a táskámban és imádom a színét: a Hunkemöllerben kapható Sexy Lips rózsaszínű ajakfénye. 




2013. május 17., péntek

Naiv lányok, disznó férfiak

Az elmúlt hónapok-évek tapasztalatira alapozva összeszedtem ezt a 10 párkapcsolati szituációt amivel a leggyakrabban fordultatok hozzám. Mondhatnánk hogy egy marha nagy általánosítás az egész, én mégis úgy gondolom hogy talán aki hasonló helyzetben van annak segíthetnek a tanácsaim, természetesen minden kapcsolat és ember más és más, mindenesetre remélem hogy ha magatokra ismertek bármelyik problémában hasznát tudjátok venni a "válaszomnak". 

"A hétvégén találkoztam egy sráccal egy buliban, smároltunk/lefeküdtünk, bejelölt Facebookon, de nem írt azóta sem. Én se írtam rá, viszont belájkolt egy képet amit kitettem. Most akkor mit akar tőlem?"

  • Megmondom én neked mit akar: semmit. Ha egy pasi nem képes venni a fáradtságot és írni egy nyamvadt üzenetet, akkor az nem akart semmit, maximum az volt a célja hogy egy jó csajjal több ismerőse legyen akire majd ráírhat egyszer részegen a cseten. Ha valóban ismerkedni akarna és szeretné hogy legyen folytatása a közös éjszakának akkor tenne érte valamit és nem csak lájkolgatna. Azt gondolod talán arra vár hogy te írj neki? Meglehet. De szerintem ezt csak az olyan nők csinálják akik piócaként tapadnak a pasikra azzal a felkiáltással hogy "ma már felcserélődtek a szerepek, én is ráírhatok egy pasira!". Hogyne. Csak aztán ne csodálkozz ha semmi kihívást nem fog találni abban hogy meghódítson, hiszen tálcán kínálod magad. 


"X éve kapcsolatban élek, de megismertem valakit aki nagyon tetszik. Szeretem a pasimat, de már nem az igazi, nincs meg az a szenvedély ami az elején ott volt, túl kiszámítható az egész. Ráadásul nem tudom hogy a másik pasi mit akar tőlem, lehet hogy nem is akarna komoly kapcsolatot. Nem akarom elhagyni a biztosat a bizonytalanért."

  • Na az ilyen nőket visszakézből pofoznám fel, de komolyan. Mi a franc ez hogy "nem akarom elhagyni a biztosat a bizonytalanért"?! Miért, akkor mi van? Egyedül maradsz? Soha többet nem lesz már esélyed egy kapcsolatra? Vagy mi fog történni? Két szék közül a pad alá esel, igen, az szar lehet, de eleve miért ülnél át egy másik székbe ha az előzőn kényelmesen ültél? Ha pedig nem, akkor nem érdemes fentartani egy kapcsolatot valakikivel csak azért mert éppen nincs másik, nincs jobb. Akiben felmerül az a kérdés hogy elhagyja az aktuális pasiját egy másik miatt az jobban teszi ha ezt meg is lépi, mert egy boldog kapcsolatban ilyen egyszerűen szóba se jöhetne. 


"Pár hónapja találkozgatok egy pasival akinek van felesége, gyereke. Tudom, hogy rossz amit teszek mert szétdúlok egy családot, de a pasi engem szeret és én is őt, csak sajnálja ott hagyni a feleségét."

  • Ez a házas pasik legnépszerűbb dumája, mert rá lehet fogni a szegény asszonyra aki alkoholista/öngyilkosságra hajlamos/stb vagy a gyerekre aki kicsi és "nem nőhet fel apa nélkül". Ez teljesen kényelmes helyzet a férfi számára hiszen így tisztázva van az a tény hogy nem jelenhetnek meg együtt nyílvánosan, fészbúkra nem lehet kitenni közös képet vagy állapotfrissítést, ne adj isten kapcsolati státuszt, viszont minden más megvan ami egy szerelmi kapcsolatban lehet férfi és nő között. Így van egy nő akit döngethet és egy másik aki hazavárja, mossa a ruháit, neveli a gyereket, mindenki jól jár, mondhatni. Az már más kérdés hogy az asszonyka esetleg sejti a történteket, a szerető pedig nap mint nap megküzd a gondolattal hogy imádott "párja" esténként mással hajtja álomra a fejét. Csak hogy tisztázzuk: egy nős pasi soha nem fogja elhagyni a feleségét egy kaland kedvéért, kivéve ha olyan elsöprő és igazi szerelmet talál ami nélkül nem tud létezni, ez pedig nagyon ritka. Ha mégis, akkor valóban megtörténhet a válás, de az egészen biztos hogy ez a procedúra nem húzódhat évekig, úgyhogy ha már hosszú hónapok-évek óta ezzel vagy etetve, akkor ideje belátnod hogy csak egy ágybetét vagy, nem pedig "az igazi".


"A pasim más lányok képeit lájkolgatja a fészbúkon és ez az idegeimre megy. Már arra is gondoltam hogy megcsal, nem tudom mit tegyek."

  • Tisztázzunk valamit: egy lájk nem egyenlő a dugással. Ha ez nyílvánvaló lett volna akkor az a tény sem elhanyagolandó hogy egy lájkot lát minden ismerős, vagyis ha valamit titokban akarna csinálni-tehát megcsalna-akkor nem tenné ki az ablakba. Ha már más lányokkal levelezget és találkozókat beszélnek meg az necces, de ezt meg ugye úgyse tudhatod. Ha bízol a pasidban akkor ne stresszeld azzal hogy számonkérsz tőle néhány lájkot, mert csak azt éred el hogy teljesen zakkantnak fog nézni hogy ilyenen kiakadsz. 


"Van egy nagyon jó fiú barátom akivel már évek óta ismerjük egymást és sokat vagyunk együtt. Még soha nem történt köztünk semmi, de mostanában más szemmel nézek rá. Neki nincs kapcsolata és nekem sem, de nem akarom elrontani a barátságunkat."

  • Ezzel a kérdéssel én egy kicsit szkeptikus vagyok ugyanis nem hiszek a fiú-lány barátságokban. Ha létezik is ilyen akkor szerintem az egyik mindig többet akar. Én csak saját tapasztalat alapján beszélek, bár megmondom őszintén nem sok olyat láttam már akiknél tényleg működött volna a dolog és tényleg úgy tudtak tekinteni egymásra mint a testvérek. Ami egy férfi-nő barátsághoz kell szerintem az az hogy egyikük se vonzódjon szexuálisan a másikhoz hiszen ha ez már csak az egyik részről megvan akkor az már nem lehet igazi barátság hiszen a vonzalom mindig ott lesz. Egy olyan esetben ahol a lány vonzódik a fiúhoz csak annyi a teendő hogy mérlegeljük hogy a pasi is gerjed-e ránk amit elég könnyen kideríthetünk: figyeljük a felénk tett gesztusait, hogyan néz ránk, hogyan viselkedik más férfiak jelenlétében. Ha ezek alapján azt szűrjük le hogy igen, megvan a vonzalom, és részünkről is, akkor nem hiszem hogy sokat kell gondolkozni azon hogyan csavarjuk el a fejét. Attól pedig nem kell tartani hogy a barátság tönkremegy, hiszen ha már egyik fél többet érez akkor az egyébként sem "csak bartáság" szóval nincs vesztenivaló és lehet hogy még jól is sül el a dolog.

"Nem rég összeköltöztünk a pasimmal, de olyan alapvető dolgokban nem értünk egyet hogy ki végezze a házimunkát vagy hogy mit együnk vacsorára. Hogyan oldhatnám meg ezt a helyzetet?"

Amit még hozzátennék hogy érdemes már az összeköltözés előtt tisztázni az anyagi részét a dolognak illetve azt is hogy kinek milyen az életvitele, időbeosztása és ezeket figyelembe véve kialakítani a napi rutint, így elkerülhetőek a későbbi súrlódások.

"A pasim még mindig nem kérte meg a kezem, pedig már X éve együtt járunk. Hogyan vehetném rá hogy megtegye?" 


  • Ha már rá kell venni és nem magától kér meg ott bajok vannak. Inkább várd ki a sorod, ha működik a kapcsolat és boldogok vagytok együtt akkor meg fog kérni, ha nem, akkor pedig ne pazarold rá az idődet!


"Úgy érzem megcsal a párom.. Sejtem is hogy kivel és mindig kérdezgetem hogy vele volt-e, de azt mondja nem. Nem tudom, elhigyem-e neki."

  • Az alapvető probléma ugye azzal van hogy miért érzed hogy megcsal és ha így is érzed és van is gyanusítottad, akkor lehet hogy nem alaptalan az egész. Viszont ha leülsz a pasiddal és őszintén megbeszéled vele és még akkor is azt mondja hogy nem, és ha el tudja oszlatni a kétségeidet akkor bízz benne és ne baszogasd állandóan mert azzal csak a "másik" karjaiba lököd. Ez egyébként is igaz mindennemű féltékenykedésre: ha úgyis állandóan gyanusítgatva van miért ne tehetné meg? Az őrületbe fogod kergetni és a végén tényleg meg fogja tenni. Jobb inkább a női megérzésben bízni és ha úgy érzed átver, akkor hagyd ott és ne dőlj be a meséknek. Ha viszont bízol benne akkor ne kérd számon, ne túráztasd, hanem csak adj örömet neki a kapcsolatban hogy ne is akarjon megcsalni. 

"Randizgatok egy pasival, de mindig csak éjszaka ér rá, sokat dolgozik úgyhogy egy randi nagyjából úgy néz ki hogy átjön hozzám, szexelünk és hazamegy. Én kezdek többet érezni iránta és nekem nem elég ez a szex-kapcsolat."

  • Az már egy jó pont ha felismerted hogy ez csak egy szex-kapcsolat. Sokan még ezt se vallják be maguknak és elhiszik hogy ez egy igazi kapcsolat, csak a pasi nem nagyon ér rá. Ez kérlek szépen bullshit. Ha egy pasi igazán szeretne valamit egy nőtől akkor mindent el fog követni hogy boldoggá tegye és elérje hogy belé szeressen, hogy egy párkapcsolat kialakulhasson. Akkor igenis időt fog szakítani rá, igenis el fogja vinni érdekes, szép helyekre hogy közös élményeket szerezzen az imádott nővel. Ha az erre való vágy nincs meg benne akkor csak egy rongyot keres amibe esténként beletörölheti a farkát. És hidd el, nem te vagy az egyetlen rongy a tarsolyában. 


"Pár hete jöttem össze egy pasival, mikor együtt vagyunk nagyon jól megvagyunk, viszont ha nem, akkor nem keres, mindig én hívom őt hogy találkozzunk és sokszor nem is veszi fel a telefont/nem reagál az sms-re."

  • Ez talán a legtipikusabb probléma. Összejöttök, minden rózsaszín, viszont szinte minden második nő azzal cseszi el a dolgot hogy elkezd ráakaszkodni a pasira, aki hiába érzi jól magát a lánnyal ha együtt vannak, mégis könnyen az idegeire mehet ha ez a lány piócaként tapad rá. Így egy idő után nyűgként fog tekinteni rá és persze hogy nem fog válaszolni az sms-ekre, nem fogja magától felemelni a telefont. Egy idő után már várni fogja hogy mikor hívja a csaj hogy aztán jól megdönthesse majd mint aki jól végezte dolgát megint ne jelentkezzen napokig. Ha már beleestél ebbe a hibába és megvannak a szerepek akkor nehéz kitörni ebből, de még sikerülhet. Illetve új kapcsolatoknál is ezt javaslom: NE hívogasd a pasit, ne küldj üzenetet minden órában, nem kíváncsi a cuki képekre sem amiket készítesz magadról, a kisállatodról vagy akármiről. Hagyd hogy ő legyen a férfi és ha keresni akar úgyis keresni fog. Ha hiányzol neki hívni fog. Persze mondhatjuk hogy ezt a pasik fordítva is elvárják, legyen, de nem szabad hozzászoktatni őket hogy mindig te mész utánuk, mindig te kezdeményezed a találkozást. Kezdeményezzen ő, és az se árt ha néha-néha valami fontos dologra hivatkozva nem is érsz rá. Nem kell hogy úgy érezze ő a legfontosabb és hogy bármikor amikor csettint te ugrasz! Ha így érzi akkor rövid időn belül elveszíti az érdeklődését irántad és olyan után fog nézni akiben van kihívás. Ugyanúgy ahogy egy nő kattog azon ha egy pasi nem hívja, nem ér rá találkozni, a pasi is kattog, amitől még érdekesebb lehet neki a lány, hiszen az mindig érdekesebb ami nem hullik az ölünkbe, kicsit dolgozni kell érte. Viszont ne essünk át a ló túloldalára sem: nem kell jégkirálynőnek lenni és elég ha csak időnként mondjuk azt hogy épp nem érünk rá, vagy ha tényleg nem érünk rá. 

Van olyan pont, amit már átéltél? Hogyan oldottad meg a helyzetet?