2013. október 14., hétfő

Idd a mérged!


"Ha haragot dédelgetsz, az olyan, mintha mérget innál, és azt várnád, hogy a másik haljon meg" Buddha 

Ez talán a legnagyobb életigazság amit valaha olvastam. Ha gyűlölsz valakit és körülötte forognak a gondolataid, azon, hogyan tedd tönkre, hogyan állj bosszút vagy akár hogyan iktasd ki az életedből, ezek mind mind neked ártanak és nem annak akit olyan szenvedélyesen utálsz. Azt mondják a szeretetet és a gyűlöletet csak egy hajszál választja el egymástól, tehát olyat utálni sem tudunk akit előtte ne szerettünk volna. Vakon gyűlölködni és utálni valakit, akár valamilyen népcsoportot mind-mind önpusztító tevékenység ami vajmi keveset árt a nem kívánatos személyeknek, annál többet a gyűlölködőnek. Minden negatív gondolat ami megszületik a fejünkben az egész létünket teszi negatívvá és aki belülről elkezd rohadni azon előbb-utóbb kivül is meglátszik majd. Ugyanúgy, ahogy azt is észrevenni valakin ha szerelmes, ha boldog, kiül az arcra, a viselkedésen, a kisugárzáson látszik hogy valamiféle pozitív töltést kapott a lélek, amit nem lehet nem észrevenni. Egy boldog, egy szerelmes ember széles mosollyal a száján megy végig az utcán és hálát ad a sorsnak az őt ért boldogságért, míg egy állandóan gyűlölködő, negatív ember akinek másból sem áll az élete mint hogy a környezete magánéletével foglalkozzon, pletykáljon, kitaláljon mások életére negatív hasással bíró hazugságokat, hogy attól érezze jól magát hogy másnak keresztbetett… Egy ilyen embernek valóban pillanatnyi boldogságot okozhat az ha a hatására elbukik, megszégyenül valaki, de hosszútávon a saját pusztulását építgeti, hiszen akár elfogadja akár nem, már régen rohad belülről. Sok ember van, akire ránézek és látom-érzem rajtuk a keserűséget, a gyűlölködést mások iránt, az a rettenetes negatív energia ami körülveszi őket hányingert kelt bennem. Aki csak azt tudja nézni hogy a másiknak milye van vagy milye nincs és elégedettséget érez, ha ő többre vitte, és még bele is rúg abba akinek kevesebb jutott. Aki alattomos módon keresztbe akar azoknak tenni akik többre vitték nála, és nap mint nap emészti őket a gondolat hogy másnak mennyivel jobb élete van, ahelyett hogy a sajátját tenné rendbe. Akinek mások szenvedése és bánata okoz örömet az megkapja a sorstól azt ami jár és nem duplán, triplán kapja vissza mindazt amit másoknak okozott. 


Mindig kellemetlenül érzem magam ha egy társaságban épp nincs ott valaki és a többiek elkezdenek róla pletykálni, hiszen ilyenkor mi az első dolog ami eszembe jut? Ha én nem lennék épp itt, akkor valószínűleg rólam menne a duma. De én itt vagyok. Mit teszek? Próbálok kilépni a témából vagy megvédeni az illetőt ha jogtalanul ítélkeznek felette. Természetesen ehhez is kell egy bizonyos fokú érettség, tiniként én is nagy pletykás voltam és fura mód jól esett ha egy általam valami oknál fogva irigyelt-utált személyről valami szaftos negatív pletylát hallottam és terjeszthettem, így 26 évesen már belátom hogy az nem egy normális, nem egy egészséges állapot, és aki nem növi ezt ki felnőtt korára sem, azzal komoly bajok vannak. Aki képtelen a saját életével foglalkozni, mert az esetleg olyan unalmas hogy mások életének figyelésével, kielemzésével kell töltenie az időt, az gondolkozzon el azon, hogy az ő élete mivel lesz ettől jobb? Valószínűleg az intelligenciája nem terjed ki arra hogy felismerje: semmivel, épp ellenkezőleg, csak rosszabb lesz, hiszen mint írtam már, minden egyes negatív gondolat, hazugság, pletyka vagy rossz szó egy másik ember felé nem a másiknak árt, hanem annak, akinek elhagyja a száját. Egy pillanatig lehetsz boldog amiért egy általad utált embernek rossz, de ezt  mérget te iszod, és te döglesz bele, míg a másik éli boldogan az életét, mit sem törődve veled.