2014. június 23., hétfő

Dubai-nyaralás és ami mögötte van

Dubai. Ha egy átlag magyar meghallja ezt a szót több dolog is eszébe juthat: felfoghatatlan mértékű gazdagság, luxus, csillogás, veszély, kihasznált és megalázott nők… Annyi mindent hallani erről a városról, jót is rosszat is, és aki még soha sem jutott el ide az többnyire téves információk alapján ítél. Hogy miért mondom hogy téves? Volt szerencsém helyi lakosokkal is beszélgetni a témáról, és igen csak meg voltak lepődve azokon a sztorikon amiket én magyar fejjel hallottam az ő városukról. Dubai-t a világ legbiztonságosabb városának tartják, és el is tudom képzelni hogy ez így van, annyira rendezett az egész, és minden mozdulatodat kamerák kísérik. Tehát nem az van mint amire a legtöbb ismerős asszociált arról hogy dubaiba készülünk nyaralni anyukámmal hogy „vigyázzatok, el ne raboljanak titeket!” hiszen nincs mitől félni, nem emlékszem hogy bármi olyasmi történt volna hogy fényes nappal bevágott volna valaki egy luxus autó hátsó ülésére és eladott volna egy arab sejknek a háremébe. 
Anyukámnak régi álma volt hogy eljusson egyszer Dubai-ba, és persze engem is mindig érdekelt milyen lehet az arab álomvilág, de valahogy mindig olyan elérhetetlennek tűnt, pedig sokat utaztam már ezelőtt is. Most azonban úgy gondoltam itt az ideje hogy meglépjem és ki mással is jöhettem volna mint Anyával, akinek már régóta ígértem egy közös nyaralást. Ahogy megérkeztünk az első dolog ami feltűnt egyértelműen az óriási hőség volt, pedig este 8 körül értünk ide, de még akkor is 32 fokot mutatott a hőmérő. Az utazás előtt alaposan utánanéztem milyen ruhákat illik hordani itt, nem akartam tiszteletlen lenni ezért még a taxi út során is magamon tartottam a farmerdzsekimet, pedig majd megsültem alatta. Utólag rájöttem hogy kár volt. Na de kezdjük az elején: ahogy megérkezel Dubaiba máris magával ragad a varázs, kezdve azzal hogy az útlevél ellenőrzésnél fehér lepellel letakart férfiak fejükön fátyollal kérnek a személyazonosságod igazolására. Ez egy európai embernek baromi érdekes és megdöbbentő lesz első alkalommal, de véletlenül se fotózd le őket mert szigorúan tilos. Ez egyébként nem csak a reptéren, az egész országban szabály hogy a helyi lakosokat nem szabad fotózni, hacsak nem kérsz rá engedélyt, nőktől egyáltalán nem illik engedélyt kérni, pláne nem egy férfinak, ha mégis, akkor a hölgyet kísérő férfitól kell megkérdezni hogy le lehet-e fotózni a nőt. Ennek is előre utána olvastam és nem is értettem mi lehet olyan különleges bennük hogy fotózgatni akarnám őket, de tényleg azok! A férfiak olyanok mint valami arab hercegek, pláne akiknek a fejükön is van ez a fátyol szerű valami, határozott, markáns arcok borostával, látszik rajtuk hogy magabiztosak, büszkék arra akik és büszkén viselik a hitüket kifejező ruháikat. A nők még náluk is érdekesebbek. Mivel én Hollandiában élek már hozzászoktam a hajukat eltakaró muzulmán nőkhöz, de ők többnyire hétköznapi ruhát viseltek (hétköznapi, de nem kihívó), volt pár teljes testet fedő leplet viselő is, de nem ez volt a jellemző. Dubaiban viszont a helyi lakosság teljes részére igaz hogy fekete, teljes testet takaró, egészen a földig érő lepelben vonulnak, a hajukat eltakarva. Némelyiknek van díszítés a ruháján, van akinek egészen egyszerű, van, akinek lépésnél kikandikál az utcai ruhája alóla, van akinek teljesen zárt a viselete. A következő szint az akiknek a testük és a hajuk mellett az arcuk is el van takarva, csak a szemüknél van egy csík, így csak a szépen kisminkelt szemeit mutatja meg. Láttam néhány nagyon szépet, ilyenkor mindig az járt a fejemben hogy jó lenne látni a smink többi részét is! De többniyre smink nélkül vannak, bár ez nyilván alkalom függő. A legdurvább amit előtte azt hiszem még nem is láttam élőben hogy a teljes arcukat eltakarják, nem látni belőlük semmit! Nekem nagyon sokkoló volt ilyeneket látni, pláne mikor ment a férfje után és a férj hétköznapi ruhában volt, a gyerekek is, az anyuka meg mint egy sötét szellem követte őket. Tényleg olyanok ezek a nők a fekete ruhás letakart arcukkal-testükkel mint a szellemek, mintha nem is léteznének. Azt tudni kell hogy ezt a viseletet csak az utcán hordják, ha hazamennek, leveszik mint egy kabátot, alatta pedig átlagos öltözék rejtőzik. Sokan tévesen azt gondolják hogy ezeket a nőket kényszerítik arra hogy eltakarják magukat, pedig ez nem így van. Európai fejjel nehéz lehet azt felfogni hogy ők tényleg ebben a hitben nőnek fel és nekik ez a világ legtermészetesebb dolga hogy ha kimennek az utcára, eltakarják magukat. Az arab nőknek az lehet a meghökkentő és felfoghatatlan hogy egy európai nő miért „mutogatja” magát, nekik más a norma. (Zárójelben jegyzem meg-mert nem tudom tényleg így van-e-hogy ezek után hogy ezt leírtam egy ismerős akinek vannak dubai érdekeltségei azt mesélte hogy az igazi „hatalom és pénz” ezeknek a nőknek a kezükben van és ha Európába mennek akkor kitesznek mindent amilyük van és csak otthon szemérmeskednek) 



Az első napot a Dubai Mall-ban töltöttük. Ez a világ legnagyobb fedett bevásárlóközpontja, gyakorlatilag a világ összes fontosabb márkája képviselteti itt magát. Szintenként más-más árkategóriájú üzletekkel találkozhatunk. Azon a szinten ahol a legdrágább márkák vannak még a mosdó is ezt tükrözi, itt kényelmes bőrfotelokban, saját egész alakos tükörben tudod kényelmesen megigazítani a sminked. Az egész pláza nagyon rendezett, takarító személyzet mindenhol, információs pultok térképekkel minden sarkon. Az egész olyan mint egy önálló város, még egy teljes nap is kevés ahhoz hogy körbejárd. A helyi lakosok szerint nyáron dubai-ban semmit nem tudsz csinálni csak vásárolgatni, mivel kint annyira meleg van hogy nem tudsz az utcán sétálni, ezért is építettek ennyi plázát hogy bent, a klímában lehess. Ami igaz, így sokkal kényelmesebb, viszont elveszik a „városnézés” értelme, hiszen plázázni bárhol a világon tudsz, viszont magát a várost nem látod. Mindenesetre érdekes élmény volt, pláne hogy itt még több fehér ruhás arab herceget és fekete fátylas arab hercegnőt láttunk. Érdekes volt megfigyelni azt is ahogy mozognak, a férfiak elől mennek, a nők utánuk. Egyetlen egyszer láttam olyat hogy kézen fogva ment egy ilyen pár, és néhányszor olyat is hogy egy férfi volt két nővel, ilyenkor rögtön arra gondoltam hogy biztos mind a kettő a felesége, haha. Ami szintén érdekes volt megfigyelni azt ahogy egy lefátyolozott arcú nő eszik, tényleg „betolják a fátyol alatt” a kaját ahogy azt anno a Szex és New York 2 című filmből megtudtuk! Egyszer láttam egy családot ahol a nő nem is evett csak ivott úgy hogy betolta a fátyol alá a poharat, közben meg a gyerekeit etette, a férje is jóízűen evett, egy másik alkalommal meg azt láttam ahogy sütit eszik egy nő, ő is gyorsan, lopva tolta be a fátyol alá a falatot. Ez most úgy hangzik mintha őket stíröltem volna de nem így történt, én is lopva, feltűnés nélkül kukkoltam. :D 



Második nap már kijutottunk a strandra is. Ha az ember strandolni akar Dubai-ban két választása van: az egyik hogy kimegy a szabad strandra ahol nincs se egy napernyő, se egy nyugány, de még wc se. (mióta ezt a cikket írtam azóta kiderült hogy van olyan szabad strand is ahol bérelni lehet napernyőt 25 dirhámért kb) Nem újdonság, láttunk ilyet máshol is, de még emberek sincsenek akik ott „dolgoznak” és járkálnak fel-alá a megvásárolható inni-ennivalóval. Tehát ezt csak olyanoknak ajánlom akik hűtőtáskával, napernyővel, törülközővel, szóval mindennel felszerelkezve érkeznek, máskülönben kínlódás lesz az egész, ugyanis annyira tűz a nap hogy képtelenség kibírni fél óránál tovább, és a hűtőtáska nélkül magaddal vitt víz is felforr pillanatok alatt! A másik lehetőség hogy egy hotelnak a strandjára mész ahol a kényelemért cserébe magáért az ágyért és ernyőért ugyan nem kell fizetni, de van olyan hely ahol egy meghatározott összeget el kell fogyasztani az egész nap folyamán. A másik hogy a  strand bejártánál ellenőrzik hogy nincs-e nálad étel, ital, és ha van akkor nem viheted be, ezzel rákényszerítve arra hogy tőlük vásárolj (nem megszabott mennyiségben). Mi voltunk mind a két helyen és előbbit ajánlom: 150 dirhamba kerül egy ágy, és ez az összeg kényelmesen fedezi a fél napos ott tartózkodást ami az ételt-italt illeti. A szabad strandot is kipróbáltuk, ez annyira nem jött be, szörnyű hogy nincs egy árnyékos hely ahova be tudsz húzódni ha már a napszúrás kerülget, ami ilyen időben még akkor is esélyes ha vizezed a fejed és kalap van rajtad. Ami az időt illeti muszáj elmondanom hogy gusztustalanul meleg van! Ha utcai ruhában vagy és nem autóban vagy egy légkondis helyen, akkor elviselhetetlen a meleg, szó szerint éget a nap, de nem csak a nap, maga a levegő! Mi még a nyár elején mentünk, ennél még melegebb lesz június-augusztusban 50 fok körüli hőmérséklettel kell számolni. A víz már most olyan forró volt a sekélyebb helyeken hogy nem esett jól belemenni, mert nemhogy hűsített volna, de olyan volt mintha egy jó meleg kádban lubickolnék. Mélyebb részeken azért hűsebb a víz, de hidegnek semmiképpen sem mondanám, tehát itt nem látni magukat locsolgató-vízzel kenegető sikítozó embereket. 




Következő nap újszerű kaland várt ránk: safari. Ez egy olyan élmény amit mindenképpen ki kell próbálnia mindenkinek aki Dubai-ban jár! Én is féltem tőle, de utólag nagyon örülök neki hogy meg mertem lépni, felejthetetlen volt. Egy masszív 7 személyes dzseepben végigszáguldasz a sivatagon, a hatalmas homokdűnéken! Közben látod magad előtt, mellett, mögött a többi autót (konvolyban mennek egyszerre 10-15 csoport is) és már félve várod hogy ráforduljatok ugyanarra a homokdűnére amire az előtted haladó autó, ami szinte majdnem felborult a szemed láttára és belegondolsz hogy most veletek is ez fog történni! Nem mondom, erős gyomor kell hozzá, ez akkor tudatosult bennem mikor indulás előtt kiosztotta a sofőr a kis kék zacskókat. Egyébként baromi jó volt hangulat, mellettem egy masszív arab pasi ült szóval volt kibe kapaszkodni, ráadásul a hangos arab zene csak fokozta a hangulatot és az ahogy a pihenőnél átkukkantottál a többi autó utasaira és mindenki tapsolt, integetett egymásnak, majd újra elindultunk, extázis közeli volt az egész élmény. Miután jól kivisítottuk magunkat egy, a sivatag közepén kialakított oázisba vittek minket ahol friss falafel pitában és valami édes sült golyó várt ránk (ennyit a diétáról) megannyi szuvenír árussal és szolgáltatókkal. A szolgáltatásokat ingyen lehetett igénybe venni, lehetett például tevegelni vagy henna-tetoválást csináltatni (az ingyent úgy értem hogy a belépő tartalmazta ezeket, tehát külön nem kellett érte fizetni, ahogy az ételért, italért sem) ezután kezdődött a műsor. Mivel Dubai és az UAE egy viszonylag új civilzáció nulla kultúrával ezért a sivagati bulit is egyiptomiakra bízzák, egyiptomi táncosok, egyiptomi zenére mulattatják a közönséget. Ha jól emlékszem 8 show-t mutattak be, természetesen mint mindig mikor olyan műroson vagyok néző ahol bevonják a közönséget, most is felvittek a színpadra, pedig nagyon nem akartam! :D Kaptunk egyiptomi vacsorát is és még pár show után vége lett a programnak, aki akar ott maradhatott egész éjszakára is (talán legközelebb!). 





Mikor már meguntuk a strandolást úgy döntöttünk hogy csak megnézzük ezt a híres-neves Atlantis hotelt (előtte már ellátogattunk ide de akkor úgy voltunk vele hogy a csúszdapark annyira nem érdekel így csak az óriás akváriumot néztük meg (állítólag régebben ez ingyenes volt, de annyi turista jött hogy hasznot húztak ebből is 40 dirhámba kerül a belépő) viszont csak megérte visszamenni ugyanis még annak is aki nem szeret csúszkálni szuper élményt nyújt a park amit egy egy vagy kétszemélyes gumimatracon végig lehet csúszni, a víz áramlása visz, neked semmi dolgod csak élvezni az egészet és néha megijdeni mikor örvénybe kerül az úszógumid. Minden sarkon áll egy ott dolgozó életmentől, szóval egyáltalán nem veszélyes, még olyan is volt aki kisbabával vitte végig a távot. Ha már ott voltunk azért csak ki kellett próbálni egy csúszdát is, a legveszélytelenebbnek mondotthoz mentünk, ott egy több személyes gumicsónakba ültünk harmadmagunkkal és eleinte nem volt olyan rossz, de pont háttal ültem így még parásabb volt mint lett volna, a sötét résznél azért eléggé megijedtem ahol semmit sem láttunk csak éreztük ahogy megy a csónak körbe-körbe eszméletlen gyorsan. Végig sikongattam hogy „nagyon rossz-nagyon rossz!” de azért így utólag belegondolva jó volt. De nem ülök fel többet (és mindig ezt mondom!). A víziparkban egyébként minden megtalálható amire szükség lehet, nyílván ide sem lehet bevinni se italt se ételt, a jegy ára csak egy ebédet tartalmaz, de 13 dirhámért vehetünk fél literes ásványvizet és ha jól emlékszem 28 dirhámba kerül egy negyed szelet dinnye ami jól behűtve igazi felfrissülés a tengerparton lévő pálmafák tövében elfogyasztva. 



Összességében azt kell mondjam engem lenyűgözött a város! Már első naptól fogva mikor megláttam a fényeit, a pálmafákat, a gyönyörű, új épületeket, a folyamatosan épülő várost, a szebbnél szebb utcákat, tereket… Mindenhol a luxus, a csillogás, a pénz, az élet. Való igaz hogy napközben semmit nem tudsz csinálni csak plázázni vagy strandolni. Dubai híres az éjszakai életéről ami nyáron is pörgős és majd a Ramadán alatt mikor napközben mindenki alszik és pihen, akkora a forróság hogy csak este merészkednek ki az utcára. Napközben alig lehet embereket látni az utcán már most sem! Mindenki autóval közlekedik, olyannyira az autóban (és persze a légkondiban) élik az életüket hogy még a benzinkútnál se szállnak ki tankolni hanem csak lehúzott ablakkal közlik az ott dolgozóval miből mennyit kérnek. Ugyanígy a (nem plázában található) szupermarketeknél, van egy eladó az üzlet előtt akinek elmondod mi kell, ő bemegy érte a boltba és kihozza neked. Szóval annak ellenére hogy óriási a hőség, valahogy túl lehet élni, de turistaként autó nélkül nem ajánlom. Lehet autót bérelni így közlekedni a városon belül, például akinek messze van a hotel a strandtól annak mindenképpen kelleni fog egy bérautó, esetleg taxizni is lehet ami szerintem telejsen baráti áron van. Dubai tömegközlekedése fejlett és olcsó, bár mi ezt nem próbáltuk ki, maga az út míg eljutsz egy metróállomásig is kihívásnak tűnik ebben a forróságban. Összebarátkoztam egy egyiptomi lánnyal, vele elmentem egy éjszakai klubba, ami kifejezetten az arab életérzést adja vissza, arab zenékkel. emberekkel, berendezéssel. VIP asztalunk volt, ami utólag nem tűnt olyan jó ötletnek mert így kimaradtunk az egész buliból ami lent zajlott… Nem mondanám hogy életem legjobb élménye volt, pláne hogy olyan émelyítő cigi és sisha füst lengte körül a helyet hogy majd behánytam tőle. Számomra meglepő módon az arab lányok igenis odateszik magukat, táncolnak, alkoholos italokat isznak, és mindezt kihívó ruhákban teszik (meglepően jó alakkal rendelkezik némelyik, bár sokszor nem tudtam eldönteni hogy genetikailag van akkora seggük vagy szilikon van benne, az én hátsóm szó szerint eltörpült mellettük. :D) Újdonsült barátnőm szerint a fátylat és a testet eltakaró öltözéket csak a helyieknek „kell” hordani, ő is szinte ugyanúgy öltözik mint egy európai lány. Nagyon szép sminkeket is láttam, viszont jó pasit nem igazán, pedig arab helyen voltunk, vagy az is lehet hogy nekem túl kényes az ízlésem. 

Aki Dubai-ba látogat néhány napra maga is kiváltságosnak érezheti magát. Az ajtót kinyitják neked, Lexus (!) taxiban utazhatsz, a mosdóban dolgozó „wc-s néni” a kezedbe adja a papírtörlőt és klinyitja neked a wc ajtaját, az éttermekben, bárokban a pincérek minden mozdulatod lesik és alig várják hogy kiszolgálhassanak. Mindenki kedves, közvetlen, beszélnek angolul, mindenhol! Helyi lakosok szerint az ország nem is mondható arab országnak, hiszen annyira színes a lakosok nemzetisége: rengeteg ázsiai, afrikai, indiai bevándorló van, ugyanakkor legalább ennyi európai is, és tényleg mindenhol, mindenki angolul beszél, hiszen gyakran még egymásról sem tudják eldönteni hogy a másik arab-e, értené-e ha arabul beszélnének-e egymáshoz így üzletekben, éttermekben, stb. mindenhol angolul beszélnek! A plázákat járva is azt tapasztaltam hogy több a külföldi mint az arab, az üzletekben, éttermekben, szolgáltatóiparban szinte csak külföldiek dolgoznak. A WizzAir-nek köszönhetően ma már fapados járattal is elérhető ez a mesevilág és a booking.com segítségével akár olcsón találhatunk szállást is. Nem mondom, a különböző programokra és belépőkre rá kell szánni nem kevés pénzt, de akit csak a városnézés érdekel meg a strand az viszonylag megfizethető áron megélheti az arab álmot. 



A cikk írásakor még titoknak számított, mert nem akartam elkiabálni, ugyanis egyáltalán nem hittem benne hogy ez tényleg meg fog történni, de aki figyeli a közösségi oldalaimat már tudhatja hogy költözésben vagyok, és meg is történt a dolog. Hogy hova költöztem? Hát igen, Dubai-ba! Az a bizonyos „arab pasi” akiről a szafaris részben írtam egy nem rég indított napszemüveg és ékszer értékesítő cégnél ügyvezető igazgató és épp fel akart adni egy hírdetést amiben „marketing and sales manager” pozícióba keres valakit, mikor mondtam neki hogy én pont ezt tanultam a suliban akkor felcsillant a szeme, úgyhogy megkérdezte hogy van-e kedvem másnap egy állásinterjúhoz amin a cég tulajdonosával is találkoznék. Úgy voltam vele hogy jó, elmegyek, miért ne. Az interjún egy kínai étterembe mentünk majd egy arab cukrászdába, szóval elég laza volt az egész, végül azt mondták majd keresnek a döntésükkel. Én már teljesen letettem a dologról ugyanis a megbeszélt időpontig nem jött semmi hír (akkor már otthon voltam) de egyszer csak jött az email az ajánlattal és akkor kicsit megijedtem hogy úristen ez most tényleg megtörténik?! És megtörtént. Nem tudom még mi lesz, hogy lesz, de úgy vagyok vele hogy ha ezt dobta az élet akkor ezt meg kell lépnem, ha nem jön be még mindig van annyi lehetőség előttem, hogy nem győzök válogatni.


Természetesen már jöttek a tipikus magyar irigykedős hozzászólások, nos, leszögezném hogy nem "dubajkának" jöttem ide és nem ajánlott senki pénzt azért hogy lefeküdjek vele (konkrétan ilyen hozzászólást kaptam az egyik képemhez hogy "elfogadom-e majd ha a dubaiak sok pénzt akarnak majd fizetni a szexért", mire visszakérdeztem hogy mire kell számítani, egyszer csak megjelenik az ajtóm előtt dubai teljes férfilakossága sok pénzzel és szexelni akarnak majd?) Tisztában vagyok továbbá azzal hogy a "dekoratív külsőm" nagy mértékben hozzájárult ahhoz hogy megkapjam ezt a munkát, nem vagyok naív, nyílvánvaló hogy nem csak az önéletrajzom győzte meg őket, de miért ne használhatnám ki a külsőm nyújtotta előnyöket az életben való előrehaladásomért cserébe? Én már nem azon a szinten vagyok hogy egy ingyen italért egy bárban eldobjam az agyam hogy hú akkor most jó csaj vagyok. Ugyanakkor ez csak egy szegmens, valószínű hogy ha teljesen alkalmatlan lennék vagy nem tudnék kommunikálni akkor nem vettek volna fel, lehetnék én akármilyen csinos, ugyanis ez sem minden.
Nem irigykedni meg rosszindulatúskodni kell hanem felemelni a picsát és tenni, menni, küzdeni a céljaidért és a lehetőségek megtalálnak majd. Aki az egész életét egy tanyán éli le a szüleire támaszkodva az ne csodálkozzon ha nem fog semmi sem történni vele az életben. Semmi sem lehetetlen, én is egy átlagos lány vagyok, ha nekem sikerül másnak is. Ha én tudok tenni azért hogy egészséges, ápolt, magabiztos legyek akkor más is, mindenki azonos esélyekkel indul az életben szerintem, csak kérdés hogy ki hogyan használja az élet által neki osztott lapokat. Soha ne érdekeljen más mit szól, mit gondol, mit pletykál, te csak tedd amit tenned kell. Le lehet élni egy életet nyomorban és sóvárogva egy jobb élet után, másokat irigyelve és szidva hogy neki miért adatott meg minden, nekem miért nem.. és lehet élni úgy is hogy mersz lépéseket tenni, pofátlanul kihasználod a lehetőségeket és jól bánsz velük. Ne másokat irigyelj az életükért, hanem tedd a tiedet olyanná hogy más irigykedhessen rá.



Már 3 napja itt vagyok és eddig minden szuperül alakult, még nincs lakásom, egyelőre egy hotelban szállásoltak el, de a munka nagyon tetszik és úgy érzem óriási karrier építési lehetőség áll előttem. Ma egy üzleti tárgyaláson vettem részt amin az egyik partnecég, az Invicta olaszországi tulajdonosaival megköttetett az üzlet úgyhogy a java még csak ezután jön. A cég egyébként aminél dolgozok két márka csoport képviseletét látja el itt dubaiban illetve a környező országokban, még teljesen újak vagyunk, de ahogy a főnökeim mondták, a cég még egy kisbaba amit mi fogunk felnevelni és vele együtt fogunk nőni mi is. Nagyon bizakodó vagyok, érdekes és izgalmas munkám lesz és a főnökeimre se lehet panasz találkoztam a feleségeikkel is és ők is barátságosak, befogadnak, olyan az egész mintha egy nagy család lennénk és ezt éreztetik is hogy mindenben számíthatok rájuk attól függetlenül hogy egyedül jöttem is és felhagytam az eddigi életemet és a családomat azért hogy itt élhessek-dolgozhassak.




Úgy érzem jól döntöttem, mindig a pillanatnak éltem és mindig megragadtam a lehetőségeket és ez egy olyan lehetőség ami már-már álomszerű, bár tény hogy teljesen új világ, fel kellett adnom érte mindent, de nem félek, erős és bátor vagyok és kész az új kihívásokra! :)
Végül pedig egy valamit ne felejtsetek el: soha nem tudhatjátok mi változtatja meg az életeteket, sorsotokat. Nem biztos hogy véletlen az hogy bizonyos emberekkel találkozunk, bizonyos dolgokat megteszünk. Én például kézzel-lábbal tiltatkoztam az ellen hogy elmenjek erre a szafarira mert "veszélyes" és tessék, ennyi kellett ahhoz hogy kapjak egy állás ajánlatot és ideköltözhessek, pedig eleinte biztos voltam abban hogy ez a munka ajánlat egy kamu duma, de miután megbizonyosodtam róla hogy nem az, úgy voltam vele hogy ha ezt dobta az élet, az nem véletlen, meg kell lépni. Nem kevés dolgot adtam fel ezért hogy idejöhessek (kapcsolatot, saját cégemet, családot) de biztos vagyok benne hogy hosszútávon bebizonyosodik hogy jól döntöttem. Merj lépni, merj kockáztatni és vedd észre a jeleket, lehetőségeket, járj nyitott szemmel! Ez a siker titka.

2014. június 9., hétfő

Az én utam - I.rész

Az én utam I. rész

„Azta, de le fogytál, de jól nézel ki, bomba alakod van, hogy csináltad?!” Mostanában többször szegezték nekem a kérdést és mindig úgy érzem hogy valami olyan válaszra várnak hogy „bevettem ezt és azt a tablettát” vagy „megcsináltam ezt és azt a gyakorlatot” mintha nem  lenne egyértelmű hogy diéta és mozgás eredménye az ha valaki lefogy, formásodik, izmosodik, akármi. Nincs ugyanis csodapirula, se csoda aerobik óra amitől megkapjuk azt az alakot amiről mindig is álmodoztunk, viszont kitartás, kőkemény munka és rengeteg lemondás az ára. A másik hiedelem hogy ha ugyanazt csinálod amit valaki más és ami másnak bevált, az neked is jó lesz. Ez nem így van. Tőlem is napi szinten kérnek ditétát és edzéstervet, egyrészt nincs előre megírt étrendem, másrészt az edzéstervemen is folyamatosan változtatok, szóval ha akarnék se tudnék mindenkinek segíteni, pláne hogy lehet hogy ami nekem bevált másnak nem biztos hogy be fog. 
Na de kezdjük az elején, hiszen a bejegyzés címe az „én utam” és itt az ideje hogy őszintén leírjam mi zajlott az elmúlt-valamivel több mint-,fél évben. Tavaly nyár végén-ősszel egy elég rossz periódusom volt és se edzeni nem volt lehetőségem se rendszeresen, egészségesen enni. Így maradtak a gyorskaják, mozgásszegény életmód, hetente legalább három egész estés alkoholizálás persze hajnali hamburger zabálással megspékelve. Tudtam hogy ez így nem lesz jó, eleinte nem is láttam a következményeket csak néhány hét elteltével éreztem hogy bizony szűkebbek lettek a ruháim, már nem olyan a testem mint volt. Mondhatom, saját magamon tapasztaltam meg hogy az egészségtelen életmód mennyire megviseli a testet, tönkreteszi az alakot, és van akik nem csak pár hónapig élnek így hanem egész életükben, ez számomra abszurd! December elsejétől kezdve úgy döntöttem hogy változtatok az életemen és egy testépítő barátom tanácsaiz meghallgatva elkezdtem a testépítő étkezést és edzéseket. Eleinte nehéz volt. Nehéz volt az hogy ha elmentem valahova nem ehettem azt amit akartam, már voltak szabályok miket lehet és mit nem. Már nem lehetett heti három-négy alkalommal bulizni és főzés közben sem szabadott kibontani egy üveg bort a vacsora mellé. Már nem lehetett édességet vagy sós nasikat enni akkor amikor akartam. Amíg ezeket csináltam azt hittem hogy úgysem fog meglátszani az alakomon hiszen előtte évekig edzettem, többnyire egészséges ételeket ettem, üdítőket évek óta nem ittam csak vizet, de sajnos meglátszott. Nem csak az alakomon, a bőrömön is! Szerencsére én még nem eszméltem túl későn, és azt hiszem mindenkinek vannak olyan pontok az életében mikor válaszút elé kerül hogy folytatom így tovább, vagy egy határozott döntéssel változtatok? Az emberek többsége nem változtat, éli tovább az életét akkor is, ha tisztában van azzal hogy rossz úton jár. Változtatni kurva nehéz és nem fogok hazudni. Nem fogom azt mondani hogy a folyamat minden egyes perce öröm és boldogság volt, mert nem. Mikor ott állsz egy bolt kirakata előtt és nem a táskákat vagy cipőket bámulod hanem a péksütiket meg a csokikat (amiket egyébként nem is annyira szeretek) és szinte érzed ahogy folyik a nyálad, mikor nézel egy filmet és pizzát esznek benne, neked meg natúr, száraz puffasztott rizs van a kezedben, mikor beleharapnál egy jó szendvicsbe de csak a zabkása jut. Mikor elmész szórakozni és csak mentes vizet iszol egész este, vagy ha be is vállalod hogy megtöröd a diétát és „lazítasz’” néhány por bor mellett majd másnap olyan beteg vagy-azok után hogy hónapokon át tisztítottad a szervezeted és sokként éri az alkohol-,hogy megfogadod hogy soha többet nem iszol. Így fogok élni ezek után? Nem fogok tudni meginni pár pohár bort és jól érezni magam? Alkohol nélkül is jól tudja magát érezni az ember csak épp az már nem olyan. Én mindig is szerettem az egész hangulatát annak hogy beültök valahova, megisztok pár pohár bort, vagy főzés közben kinyittok egy üveggel és elkortyolgatjátok. Ennek megvan a hangulata, hozzá tartozik az élet élvezetéhez. Azonban ha diétázik az ember ilyeneket nem lehet csinálni, hiszen már van tétje annak ha iszol. Nem teszed tönkre egyetlen görbe estével az összes addig elért eredményt, de ott van a stressz hogy tudod, ez nem jó a testednek és emiatt lazítani sem tudsz és az egész amiért elkezdtél inni-hogy jól érezd magad, felszabadulj, lazíts-igazából nem is valósul meg. Egy új életsítlust veszel fel a diéta miatt ami nehéz lesz, és talán egy kicsit magadnak valóvá is válsz. Hiszen az egy dolog hogy te életmódot váltasz, de a környezeted nem fog. A testvéred, a barátaid, a kollégáid, a családod továbbra is az egészségtelen életmódukat fogják folytatni és pont tesznek rá hogy neked rossz végignézni ahogy a kedvenc paprikás szalámidból falatoznak az orrod előtt. Beleszagolsz ugyan, hiszen az illatban nincsenek kalóriák, de szomorúan veszed tudomásul hogy neked ma estére is csak a főtt tojás, a saláta és száraz marhahús a kosztod. Egy idő után már nem akarsz eljárni sehova, hiszen mindenhol csak a kísértésnek vagy kitéve. Inkább otthon maradsz, vagy naponta kétszer is elmész az edzőterembe csak hogy úgy érezd csinálsz valamit. Minden ismerősöd hülyének néz amiért nem vagy képes megenni velük egy fagyit vagy inni egy koktélt. „Ettől nem lesz semmi bajod!” Hangoztatják, és képtelenek megérteni, hogy de, igenis, lesz bajod. 
Eleinte nem láttam változást. Eleinte még úgy is éreztem hogy híztam, és a magamról folyamatosan készítettt fotók is ezt igazolták, vastagodtam. Ennek így utólag abban látom az okát hogy sokáig nem edzettem és az izmok elkezdtek bedagani talán, nem tudom milyen szót használjak erre. De kitartottam, mert tudtam hogy előbb-utóbb a felszedett zsírréteg-ami a növekvő izom felett volt-elkezd majd leolvadni és csak a száraz izom marad.. Így is lett. Az olyan fogyás a tartós és jó amikor növeled az izmot és égetsz zsírt, hiszen ha csak fogyasztod magad alacsony kalóriás diétával és aerob edzésekkel akkor ugyan lemegy a zsír, de nem marad alatta izom ami kiadja a formát, így löttyedt lesz a bőröd, mint egy üres tejeszsacskó. Már a fogyókúra elejétől kezdve ajánlott a súlyzós edzés, így az izom épül a zsírréteg alatt, ráadásul minél több izom van rajtad annál jobban égeted a zsírt ugyanis akin több izom van annak magasabb lesz az alapanyagcseréje is, ezáltal többet is ehet anélkül hogy hízna. 
Mikor elkezdtem látni a változást már eltelt jó két hónap. Közben folyamatosan készítettem fotókat hogy nyomon tudjam követni az eredményeimet, mert tudtam hogy egyszer leszek olyan jó hogy megérje dokumentálni és örömmel fog eltölteni az előtte-utána fotók elemzése, hiszen ha nap mint nap eltelik te talán észre se veszed a változást a testeden, de a fotók segítenek megmutatni hogy van értelme annak amit csinálsz. Mikor az első oldalsó csíkokat megláttam a hasamon teljesen lázba jöttem hogy uramisten nekem ilyen is van, hiszen előtte bár csináltam én haspréseket, de ezek szerint a diéta meg a hasgyakorlatok se voltak elég jók ahhoz hogy leszedje a hasamról teljesen a zsírt és alatta kiadja az izmot. Ma már ott tartok hogy kockás a hasam, még nem teljesen, de alakul és már akkor is látszik ha random fotókon örökül meg, tehát már én is elhiszem hogy ott vannak. Ha ennyit változik az ember teste akkor ugyanis nehéz még eleinte ésszel követni és felfogni ezt az egészet. Még most is van hogy egy csaló étkezés vagy pár nap edzés nélküliség után kövérnek látom magam és úgy látom hogy visszahíztam mindent, vagy vannak olyan napok mikor sokkal több vizet tárol a testem és én azt is katasztrófálisnak látom aztán készítek pár képet és tudatosul hogy nem is olyan mint amilyennek hittem. 7. hónapja csinálom és tényleg voltak nehéz időszakakok, de abszolút túl lehet élni. Egyszer sem éheztem. Én tudom mi az éhezés mert volt már hogy úgy fogytam le hogy egyszerűen csak nem ettem, max ha már az ájulás kerülgetett, akkor. Hülye voltam, igen. (ennek már jó 10 éve) Minden napomat úgy töltöttem el hogy 5-6 alkalommal ettem, egészséges, finom ételeket. Sokat főztem magamra, vittem magammal dobozkában a kaját, mindig volt a táskámban valami harapnivaló és mivel látom az eredményt tudom, hogy jól csináltam, volt hogy akár 2 óránként bekaptam valamit. Pörög az anyagcserém, fitt, erős, egészséges vagyok, reggelente kipattanok az ágyból és végig így volt ez a folyamat alatt is, „éhes” voltam, menni akartam, csinálni, kelés után már mentem is az edzőterembe és farkaséhesen estem haza és tudtam hogy jó úton haladok, jól csinálom, és ez adott erőt ahhoz hogy kitartsak. 
Voltak hullámvölgyek-például amikor elsírtam magam azon hogy még 4 hónap kőkemény diéta és heti 6-7 edzés után még mindig volt narancsbőröm-, na nem abból a szempontból hogy esetleg ne lett volna kedvem edzeni, mert fura, nem fura, ilyen egyszer sem fordult elő. Maga a tény hogy mehetek edzeni annyira tunningolt hogy eszem ágában se volt kihagyni egyetlen edzést sem, sőt volt olyan időszak mikor naponta kétszer mentem vagy nem tartottam heti egyetlen nap pihenőt sem. A testem túledzettséggel reagált erre. Kicsit összeestem, fáradt voltam, túlhajszolt. Ekkor pihentem pár napot, ami alatt végig az járt a fejemben hogy „de nem bírom, menni akarok, csinálni!” de tudtam a józan eszemmel hogy muszáj pihennem mert csak rombolom a testem ha tovább folytatom. Nehéz megtalálni az egyensúlyt néha, pláne ha annyira szereted csinálni és tényleg olyan szinten az életed része hogy magad sem hiszed el, de ez a legfontosabb. Mindent magam tanultam meg, nem fogta senki a kis kezem, magamnak kellett kitapasztalni mi a jó, mi a rossz a testemnek, a lelkemnek, a fejlődésemnek. Körülbelül a második hónaptól kezdtem el csaló étkezéseket engedélyezni magamnak és határozottan láttam hogy ezek megdobják a dolgot. Egy-egy ilyen kajálás heti egy alkalommal kifejezetten jó hatással van mind fizikailag mind mentálisan. Mikor megehetsz bármit amire fáj a fogad! Nekem ez általában hamburger vagy pizza szokott lenni, na meg sült krumpli mogyorószósszal (már maga a tény hogy mogyorószósszal eszem a sült krumplit gusztustalan, hát még ha leírnám hogy egyszer pizzát ettem „mellé”). Néha egy kis csokoládé is belefér! Volt, hogy úgy teleettem magam hogy rosszul voltam, de másnap ugyanolyan lapos hassal ébredtem fel mint szoktam, hiába hittem a tele pocakomra hogy ez így fog maradni és most elbasztam az összes eddigi eredményem. Egy „rossz” kajától még nem leszel kövér, ahogy egy „jó” kajától se fogsz lefogyni. Ami az éttermezést, bározást, bulikat illeti, még mindig hadilábon állok a dologgal, de bízom benne hogy ez egy idő után kialakul majd. Étteremben ha többen eszünk és kikérünk többféle ételt muszáj megkóstolnom mindent ami az asztalon van, de akkor úgy vagyok vele hogy ez a heti egy csaló étkezés. Nyaralás alatt nehezebb dolgom volt. Bulizni még mindig nem tudok felszabadultan azok után hogy legutóbb nagyon beteg voltam másnap, de talán nem is baj ez. Alkohol nélkül is lehet bulizni, bár tény hogy fura az ha mindenki iszik körülötted, te meg nem. De azt hiszem ezt is csak meg kell szokni. 
Valahol a 4.-5. hónap környékén emeltem meg a folyadék bevitelemet drasztikusan. Ennek az az oka is volt hogy elkezdtem szedni az Animal Cuts zsírégető készítményt, amit aztán 3 hétig szedtem, ez egy kúra. Határozottan láttam a változást, a hasamon főleg, addig sokkal több „vizet és zsírt” láttam ott, de szépen lepucolt. Nem teljesen, és nem mindent, de mások szerint ami ott van az már csak bőr és kevés víz, és hogy a fitnesz modelleknek is csak akkor annyira lapos a hasuk ha versenydiétáznak, nem mindig, mert a verseny napján már vizet se visznek be (és előtte is fokozatosan csökkentik), tehát teljesen kimegy a hasi bőr alól minden és attól annyira lapos a hasuk. Jó, ezzel én is tisztában vagyok, de még mindig nem vagyok teljesen elégedett az eredménnyel. Nem fogok továbbra is zsírégetőt szedni mert nem tartom alapvetően egy egészséges dolognak, de nekem kicsit kellett hogy megdobja az eredményeimet mert akkoriban úgy éreztem stagnálok. A megnövekedett folyadékfogyasztás is egyértelműen hozzásegített ahhoz hogy változzon a testem, az addigi 3 liter helyett immár 4,5-5 liter mentes nátriumszegény vizet ittam meg. A zsírégető kúra mellé nem volt ajánlott zsírégető teákat inni, így akkoriban csak a víz fogyasztásom volt ennyi, de azóta hozzájön napi 1-2 csésze zöld tea is. Az elmúlt hónapokban sokszor volt hogy ugyanazokat a dolgokat ettem, de nem mondanám unalmasnak akkor sem. Tény, hogy a csirke-rizs-zöldség kombó elég unalmas egy idő után, de igyekeztem mindig belevinni valami újat, legyen az akár egy új zöldség vagy fűszer, köret, akármi. Az aktuális kedvencem a kuszkusz ami egyszerű elkészíthetőségével fogott meg: elég 5 percet állni hagyni forró vízben és már fogyasztható is! Édességként, főételnek, nagyon sokoldalú. 
 Érdekes út volt: két olyan sérüléssel ami baromi fájdalmas volt, de még akkor is mentem és csináltam-pedig pihentetni kellett volna-, és már csak akkor pihentem mikor megmozdulni nem bírtam. Az egyik egy vállficam volt (nem voltam orvosnál, nem biztos hogy kificamodott, de két héten keresztül úgy fájt hogy az ágyból felkelés is nehezen ment, és azt hittem lábazni attól még tudok, erőltettem, de még rosszabb lett) a másik a felhúzás gyakorlása közben egy deréksérülés ami szintén két hétre vett ki az edzésből. Még koránt sincs vége, még rengeteg célom van és motivált vagyok és egyelőre elképzelhetetlen számomra az a tény hogy ez a motiváció valaha is elfogyhat, úgy érzem megállíthatatlan vagyok! De ez lehet hogy csak a kezdet, mindenesetre egyelőre nagyon élvezem ezt az állapotot. 

Szerintem sokan ott rontják el hogy pár hét alatt nem látnak semmi eredményt és azt hiszik nem működik, feladják. De ezt nem szabad így felfogni. Legalább annyi idő kell hogy helyrehozd a tested mint amennyi idő alatt elcseszted azt! Aki éveken át mekis kaján meg kólán élt nem értem miért várja el hogy néhány hét alatt megváltozzon a teste, ez nem így működik! Mint írtam, nekem is jó 2 hónap volt mire láttam a változást, és ez még inkább motivált arra hogy folytassam. Tudtam hogy jó úton haladok és meglesz az eredménye. Mérlegre az elmúlt 6 hónap alatt talán háromszor álltam. Nem érdekel hány kiló vagyok, a tükörnek és a ruháimnak hiszek. A fotóknak, amiket magamról csináltam, és azoknak amiket más csinált rólam, hiszen egy tükörből fotózott képen mindig a legelőnyösebb formádat mutatod, de ha azokon a képeken is jól nézel ki amik random készültek, akkor igazi eredményt értél el. 

A mai napig nem vagyok megelégedve magammal, de ez csak motivál és ösztönöz arra hogy igenis csináljam és ne hagyjam abba bár ez fel se merül bennem. Imádok edzeni, egészséges ételeket készíteni, és már nem attól érzem magam magabiztosnak és szexinek ha full sminkben miniszoknyában vonaglok egy diszkó bárpultjánál valami cukros koktélt szürcsölgetve hanem attól ha egy testresimuló edzőruhában, összekötött hajjal, smink nélkül, kesztyűben emelgetem a súlyokat. Erős lettem, nem csak testileg, lelkileg is: az az ember aki tavaly ősszel alkoholgőzbe és partykba menekült a valóság elől már nincs többé. Helyette mindennap teszek azért hogy egészséges, szép és elégedett legyek nem csak a külsőt, de a belsőt is megváltoztatja egy ilyen életmódváltás. Erre sokan legyintenek, de tényleg így van. Aki nem hiszi, próbálja ki! 






U.i.: Az "Az én utam" sorozatnak 3 része lesz. Ez volt az első, a következő részben a konkrét edzésről és étkezésről fogok írni, a harmadik és egyben utolsó részben pedig jön a legnehezebb rész-számomra-az előtte-utána fotók. Pont tegnap néztem át a régi-soha nem publikált-képeket és hát magam is meglepődtem. De ne szaladjunk ennyire előre.. :) 

2014. június 1., vasárnap

10 ok amiért nem tudsz lefogyni

Biztos vagyok abban hogy mindenkinek van olyan ismerőse akiről évek óta mást sem lát, hall, olvas, csak azt hogy diétázik, fogyózik, és a többi. Nem egy ilyen sztárocskát is tudnék mondani akikről ha véletlenül a kezembe akar egy pletykalap vagy valamelyik magazinműsorba botlok mindig akad egy olyan hír miszerint megtalálta a tökéletes módszert, vagy lefogyott x mennyiségű kilót és most szuper jól érzi magát a bőrében. Aha. A baj csak az hogy mintha pár évvel ezelőtt is ugyanezt hallottuk volna róla. Hogy is van ez? Akkor az mégsem a tökéletes módszer volt? Miért van az hogy sok nő belekezd egy „diétába” majd abbahagyja mert eleinte ugyan gyorsan lemennek a kilók (ami főleg víz, izom, kevés zsír) aztán megakadnak és ez teljesen elveszi a kedvüket, visszatérnek a diéta előtti életmódhoz és mivel sokat veszítettek az izomzatukból, az alapanyagcseréjük is kevesebb lett, a testük raktározó üzemmódra van állva: villámgyorsan visszahízzák akár a dupláját is annak, amit leadtak. Na de mik azok a banális hibák amiket a nők elkövetnek ha fogyni akarnak? Összeszedtem párat: 




      1. Koplalnak-Az örök klasszikus.

A mítosz: amit nem eszel meg attól nem tudsz hízni sem. Ha nem eszel, a szervezeted elégeti a már meglévő zsírodat vagyis lefogysz, ilyen egyszerű. Mennyi nő szájából hallani: „Holnaptól fogyózok” „-Na, és mit fogsz csinálni?” „-Nem fogok enni semmit”
A megoldás: Őrült módon elkezdesz koplalni, neadjisten bevetsz egy jó kis léböjt kúrát is, ezt bírod akár napokon, heteken át is, gyönyörűen mennek le a kilók, a mérleg nyelve minden egyes mérésnél egyre kevesebbet mutat, boldogság van. Az meg hogy a combod egyre löttyedtebb mert lóg rajta a bőr vagy hogy a bordáid lassan kilátszanak nem számít, a lényeg hogy vékony vagy és fogytál 20 kilót másfél hónap alatt, hiszen ez az ami számít ha a kolléganők megkérdik „mennyit fogytál”. A szám a lényeg ugye. 
Az igazság: aki koplalással fogy le, a már fent említett jojo-effektus iskolapéldáját fogja magán megtapasztalni miszerint a koplaló szervezet rááll arra hogy most ínséges idők vannak, elkezdi felhasználni a testen meglévő izmokat és némi zsírt (az izom könnyebben mozgosítható energia és mivel a szervezet a túlélésre van programozva-az izom fentartása több energiát igényel mint a zsíré-ezért előbb azt izmot fogja bontani) 
Az igazi megoldás: Napi 5-6 mini-étkezés ami mozgásban tartja az anyagcserét egész napra, jó minőségű szénhidrátban ÉS fehérjében gazdag, alacsony telített zsírtartalmú étrend kialakítása, ami kerüli az egyszerű cukrokat, cukros üdítőket, fehér lisztet, zsíros húsokat, viszont sok rostot, vitamint, telítetlen zsírsavakat tartalmazó magvakat, sovány fehérjéket tartalmaz megemelt folyadékfogyasztással, ami lehetőleg szénsavmentes ásványvíz, saját készítésű zöldség vagy gyümölcslé, ízesítetlen gyógynövénytea. Ennyire egyszerű a képlet. 

2. Fehér kenyér helyett barna kenyeret választ
A tény: A fehér liszt az elhízások jelentős százalékáért felelős, pláne kis hazánkban ahol olyan finomságok vannak a pékségekben hogy emberfeletti akaraterő kell ahhoz hogy ne fald fel a teljes kínálatot mikor beugrasz egy üveg ásványvízért. 
A megoldás:  Kézenfekvő megoldásnak tűnik valami barnára színezett-egyébként fehér lisztből készült-kenyeret leemelni a polcról és mint aki jól végezte dolgát azt enni a továbbiakban-immár mértéktelen mennyiségben hiszen ez "fogyós", majd csodálkozni hogy "mégsem fogytam le a barna kenyértől"
Az igazi megoldás: Az igazság az hogy itt sem ússzuk meg az összetevő lista megszállottként való tanulmányozását. De nyugi, elég csak egy alkalmat arra szánni hogy hosszú percekig fürkésszük az apróbetűs írásokat a kenyerek csomagolásán, ha megvan az igazi elég már mindig csak azt venni. Mire figyeljünk? Minden termékre igaz, legyen az kaja vagy szépségápolási termék, bármi, hogy az összetevő listában csökkenő sorrendben kell feltűntetni a hozzávalókat, tehát abból van benne a legtöbb ami az első helyen szerepel. Ha egy kenyérnél ez a búzaliszt, akkor az nem lesz "diétás" még akkor sem ha magvas vagy barna színű. Válassz olyat amiben a teljes kiőrlésű, rozs, szója, zab, gluténmentes szavak szerepelnek, az én kedvencem amit bár magyarországon nem láttam még, de biztos találni rá receptet a neten, a fehérje kenyér, ami magas fehérjetartalom melett alacsony szénhidrát tartalommal bír, és magos is, barna is, ráadásul finom is!

     3. A folyadékpótlás növelésére gyümölcsleveket használ

A tény: Napi minimum 2 liter folyadék szükséges a szervezet egészséges működéséhez, ha növeljük a folyadék bevitelt, rögtön elkezdünk fogyni, jobb lesz az emésztésünk, közérzetünk, bőrünk állapota, minden. 
A megoldás: Folyadékpótlás? Nem gond, igyunk sok gyümölcslevet meg szénsavas ásványvizet és ki is vagyunk pipálva. Na de abba nem minden esetben gondol bele a lelkes „életmódváltó” hogy a szénsavas ásványvíz nem sokkal jobb annál mintha mondjuk kólát inna-feltéve ha az eljut a tudatáig hogy a megnövelt folyadék mennyiséget semmiképpen sem szénsavas cukros üdítőkből kellene bevinni, bár én láttam már olyat aki a 2 literes kólát szorongatva hangoztatta hogy ő olvasott ám a folyadékpótlás szükségességéről-a szénsav puffaszt, ne jó se az emésztőrendszernek se a szervezetnek. Gondolná az ember hogy akkor választ valami jó kis gyümölcslevet, az „egésséges” hiszen gyümölcsből van és a gyümölcs az ugye „jó”. Megveszi a cappy ice fruit-ot, aminek nem mondom, magam is imádtam régebben az ízét (körtés!!) de mióta tudatosan figyelek a bevitt táplálék minőségére, látom hogy az ilyen üdítők indokolatlanul sok cukrot tartalmaznak, tehát maximum annyival jobbak a kólánál hogy nincs benne szénsav, de se vitamin pótlást se értékes élelmi rostokat ne várjunk tőle, viszont annál több cukrot, színezéket, mesterséges adalékanyagokat, tartósítószert, és még sorolhatnám. 
Az igazi megoldás: rohadtul unalmas, de sajnos igaz hogy az egyetlen minőségi folyadék amiből megihatunk bármennyit, és pozitív hatással van a szervezet működésére az a szénsavmentes ásványvíz (lehetőleg alacsony nátrium tartalommal). Ha erre nem telik napi szinten akkor a csapvíz is kitűnő választás, ez talán még azért is jobb mert nem kell a műanyagflakonba kioldódott cuccokat meginnunk, de a legjobb választás az otthoni csapvíz vízszűrőn át fogyasztott változata. Vehetünk erre egy külön berendezést vagy kis kiszerelésű vízszűrős fejjel ellátott üveget amit aztán naponta többször újratölthetünk, magunkkal is vihetjük. Mi a helyzet a gyümölcslevekkel? Ha magunknak készítjük friss, lédús gyümölcsökből esetleg hozzáadott vízzel (ne tejjel, kérlek!) sokkal finomabb, és nem utolsósorban egészségesebb üdítőnk lehet. De ne feledjük azt sem, hogy egy ilyen turmix gyakran 3-5 egész gyümölcsöt is tartalmaz amit szilárd állapotban nem biztos hogy megennénk egy ültőhelyünkben. Ne terheljük le a szervezetet azzal hogy túl sok gyümölcsöt „iszunk meg”, csak annyit amennyit szilárd állapotban is megennénk. Esetleg tedd hűtőbe a maradékot. Egy másik szuper módszer amit nagyon ajánlok annak aki „nem bírja meginni a vizet” (bizony, nem egyszer hallottam már ilyet meg hogy „nem szeretem az ízét”-ami egy íztelen ital esetében elég butácska kifogás még egy gyerek szájából is) hogy szerezz be egy üveg kancsót, ebbe töltsd bele a mentes vizet/csapvizet és darabolj bele ízlésednek megfelelően bármilyen gyümölcsöt, zöldséget. Kapsz egy szuper, egészséges, finom ízesített vizet, amiben biztosan tudod hogy mi van, hiszen a bolti „ízesített ásványvizek” nem valószínű hogy természetes anyagokból, természetes módon készülnek… és egy 500ml-es adagban 15 gramm cukor van. Az én kedvenceim: uborka-menta-citrom-gyömbér, kékáfonya-eper-citrom-gránátalma. De bármit belerakhatsz ami épp otthon van, érdemes kísérletezni, az egésznek annyi a titka hogy egy egész éjszakán át hagyjuk a hűtőben, másnap már fogyasztható is! 



4. Az „este 6 után nem eszek lány” esete

A mítosz: az este 6 után megevett táplálékra a szervezetnek már nincs szüksége hiszen ilyenkor már nem csinálunk semmi olyat ami kalóriát égetne, tehát minden amit megeszünk zsírként fog lerakódni. És igen, pont azon a testrészen, ahol a legkevésbé szeretnéd! 
A megoldás: Nem is hinnétek mennyi lánytól hallom ezt a csodálatos módszert, és bőszen hangoztatják hogy ők bizony ezzel tartják karban az alakjukat, ez bevált nekik, este 6 után már nem esznek semmit. Az már más kérdés hogy valószínűleg ezeknek a lányoknak a 98%-ával megesett már hogy éjfélkor éhesen tépte fel a hűtőt és befalta annak teljes tartalmát a villanykörtével eggyütt. 
Az igazi megoldás: Napi 5-6 étkezést ami egészségesnek mondható-ami állandó pörgésben tartja az anyagcserét és nem kényszeríti azt arra hogy raktároznia kelljen, hiszen folyamatosan kapja az utánpótlást-nem lehet besűríteni mondjuk reggel 8-tól este 6-ig. Na jó, be lehet éppen, de mi értelme mindent megenni 6-ig aztán éhezni míg le nem fekszel. Na és mi van azokkal akik késő este jutnak csak el edzeni? Ők edzés előtt-után éhezzenek? A saját izmaikat falná fel a szervezetük, és ezt senki nem akarhatja, csak az aki csont-háj-bőr akar lenni. Én maximum annak ajánlom az este 6 után nem evést aki 8-9 körül fekszik! A többiek egyenek nyugodtan lefekvés előtt 2-3 óráig! Aki komolyabban sportol, testépít, az tudja hogy még lefekvés előtt is szükségünk van lassan felszívódó fehérjére (kazein) hogy éjszaka se éhezzen a szervezetünk és ne veszítsünk izmot, de ez már egy másik szint.  (Érdekességképpen megjegyezném hogy vannak olyan komoly testépítők is akiknek éjszaka is fel kell kelniük enni hogy megtarthassák az izomtömegüket!)

5. Mindent megeszik, hiszen úgyis „elégeti a teremben”

Ha valaki tényleg oda akar figyelni magára, az alakjára, és eljár edzeni az egy dícséretes dolog. Viszont akkor tegye már meg a saját maga érdekében hogy odafigyel az étkezéseire is, és az edzései mellé egy olyan étrendet követ ami nem teszi feleslegessé az edzőteremben eltöltött órákat! Az edzések során mikrosérülések keletkeznek az izmokban amiknek a regenerálódás során dől el a sorsuk: ha fehérjében, minőségi szénhidrátban gazdag étrendet követünk, a testünk úgy tud regenerálódni hogy a sérült izmokból erősebb, nagyobb izmokat épít-a bevitt tápanyagokból! Ez persze egy rohadt hosszú folyamat, nem egyik napról a másikra történik és nők esetében sem kell hatalmas „felfújt” izmoktól tartani, hiszen az izmokban még mindig nem levegő van, és még mindig nem lesz versenyszintű bodybuilder egy nő az ilyen fajta táplálkozástól, csak izmos, feszes, tónusos, csinos! Ne feledjük, ahol a bőr alatt izom van-amit fel kell építeni!-az a bőr nem lesz narancsbőrös, zsíros, plöttyedt. Izmokra egyszerűen szükség van egy egészséges kinézetű, formás test kialakításához. És ha már edzesz, akkor tedd meg a testednek azt a szívességet hogy minőségi étrendet követsz, és ne a mekiben egyél edzés után hiszen „megérdemled”. Hidd el, a tested sokkal jobban fog örülni egy fehérje-majd később-szénhidrát pótlásnak ilyenkor.



6. Flabélosz edzés 

Valamikor egy évvel ezelőtt jött divatba ez a fantasztikus új őrület ami a flabélosz névre hallgat. Akkoriban még úgy harangozták be, hogy fogyasztó gép, gyorsan le lehet vele fogyni és egy 20 perces „edzés” felér egy másfél órás súlyzós edzéssel. Én már akkor is fogtam a hasamat a röhögéstől, de idén több helyen láttam hogy megváltoztatták a kiírásokat és inkább a „pozitív élettani hatásokra” mennek rá, valószínűleg azért mert egy évnyi néphülyítés után rájöttek hogy attól senki nem fog lefogyni hogy rázatja a hurkáit negyed órán keresztül több ezer forintért.. Hasonló őrület volt a power plate-amit még mindig nyomatnak és dőlnek be sokan-és sok esetben „modellekkel” reklámoznak, miszerint ők is ezzel tartják formában magukat de kérdem én ha az a bizonyos modell ezt használja, miért postol heti többször is „normális” edzőtermi képet magáról? Nem ártana egyeztetni a marketing stratégiát, arról nem is beszélve hogy egy modellként dolgozó akárki valószínűleg az étkezésére is odafigyel legalább annyira hogy ne csak a csodálatos rázógépnek tudjuk be az „álomalakját”. Rázógép, szaunaöv, rázópillangó és társai: hülyeség! Az igazi súlyzós edzést semmivel sem helyettesítheted! 


7. Az "én nem eszek szénhidrátot" típus

Mikor valaki kijelenti úgy mintha ő okosabb lenne mindenki másnál hogy "én nem eszek szénhidrátot" de azért megeszi a zsírban sütött rántott húst. Valahol valaki kitalálta (valószínű Atkins lehetett az) hogy a szénhidrát úgy ahogy van szar és aki szénhidrátot eszik elhízik. Csak ez a nagyon okos ember nem tért ki arra hogy vannak jó és rossz szénhidrátok, és a jók igenis segítik a fogyást/testsúlytartást/hízást (izomban lehetőleg), csak a megfelelő mennyiségre kell figyelni. Az olyan (egyszerű) szénhidrátok mint a fehér liszt és a cukor természetesen nem tesznek jót a testünknek, hiszen nincs benne olyan tápanyag amiből a test építkezni tudna, tehát leginkább zsírként raktározza el a feleslegesen bevitt anyagot, megemeli a vércukorszintet és magas a glikémiás indexe tehát nagyobb eséllyel raktározza el zsírként a szervezet. Viszont a "jó" (összetett) szénhidrátok tartalmaznak vitamint, rostokat, ásványi anyagokat: mint a rizs, rozs, hajdina, köles, kuszkusz, zab, quinoa, teljes kiőrlésű lisztből készült termékek, zöldségek, ezeknek a glikémiás indexe is alacsony ami azt jelenti hogy sokáig tartanak jóllakott állapotban és nem emelik meg a vércukorszintet. Szénhidrátra szüksége van a szervezetnek, az agynak, ebből nyerünk energiát, még az is aki "fogyózik" vagy edz, szükség van rá hogy legyen erőnk az edzésen és hogy ne legyünk idegbetegek a szénhidrát megvonás miatt. Arról nem is beszélve hogy aki teljesen mellőzi a szénhidrátot az hosszútávon levert, fáradékony, agresszív lesz, és fizikailag sem fog úgy fejlődni ahogy kéne, hiszen az izmoknak is szüksége van az összetett, jó minőségű szénhidrátokra!



8. Túlzásokba esnek

A másik véglet aki úgy gondolja hogy ő mindent jól csinál, és annyira jó akar lenni hogy már túlzásokba is esik. Az, aki 2-3 órákat edz egyhuzamban az valamit rosszul csinál, higyjétek el nekem. A szervezet képtelen ennyi időn át a maximumon teljesíteni, egy 3 órán át tartó edzés kizárt hogy intenzív legyen és hatásos. Ennyi időn át nem lehet se mentálisan se fizikálisan rendesen teljesíteni! Ne vesztegesd az idődet, attól hogy órákon át hajtod magad, nem leszel jobb, inkább szoktasd rá magad az 1 órás intenzív edzésekre amikor egy órán át tényleg mindent beleadsz. Aki végigcsinál egy tényleg pörgős, megerőltető edzést az kizárt hogy bírná ugyanezt a tempót 3 órán át. Akkor minek cseszed el az időd a terembem mikor annyi minden mást is csinálhatnál?
Én is beleesrem anno ebbe a hibába és ezért mondom, tapasztalatból, sokkal jobb a fejlődésem mióta átszoktam a rövidebb, keményebb edzésekre. Súlyzós edzéseket végzek, de pörögve, nem tartok vagy csak kis szüneteket, szuperszettek, piramis és vetkőző sorozatok, és csak csodálkozok azokon akik két sorozat között 1-2 perces szüneteket tartanak-közben a telefonjukat buzerálják persze-pedig láthatóan meg se erőltették magukat! Így nem csoda ha kell nekik 2-3 óra a teremben...
A másik túlzás a diétában való szénhidrát mentességre való törekvés és ami a legszörnyűbb hogy profi fitnesz modellek is hangoztatják hogy versenyek előtt 0 szénhidrátot esznek, és a sok nem versenyző lány ezt a példát akarja követni, aminek sajnos negatív következményei lesznek!
Végül, de nem utolsósorban a legnagyobb hiba amit egy sportoló elkövethet ha nem pihen eleget. Én is beleestem ebbe, heti 7-8 alkalommal edzettem, már ki volt merülve a szervezetem, de én hajtottam magam. Kár volt, túledzettéshez vezetett! Fel kell ismerni a tested jelzéseit és a pihenésnek a fontosságát. Jó minőségű és mennyiségű alvás, heti minimum 1 pihenőnap!


10. Irreális célkitűzések

Az már egy remek dolog ha valaki elhatározza magát hogy változtat az életén, a külsején. A baj sokszor viszont az hogy teljesen irreális célokat tűz ki maga elé, amiket képtelen lesz elérni, ezért folyamatosan csak kudarcélménye lesz. Ez magával hozza azt is hogy elmegy a kedve, nem fogja folytatni, feladja, hiszen belebukott. Nagyon fontos hogy reális célokat tűzz ki magad elé, amiket el tudsz érni. Például ha reggel 7-re jársz dolgozni vagy iskolába akkor ne gondold el hogy te majd éhgyomros reggeli edzéseket fogsz tolni hajnali 5-kór, hiszen ez nem egyeztethető össze az életeddel úgy, hogy kényelemes is legyen, tehát minden alkalommal mikor elalszol vagy a korán kelés miatt hulla fáradtan edzel, csak a csalódottságodat fogod erősíteni. De mondhatnám azt is példának mikor valaki kitalálja hogy ő 1 hónap alatt le akar fogyni 20 kilót, és nem sikerül neki. Fontos még az is hogy felismerd a testedben rejlő lehetőségeket. Én például hiába akarnék elől deszka-hátul léc lenni (határozottan nem akarok :) ) nem tudnék, mert nem olyan a genetikám. Mindenkinek magának fel kell mérni mi hozható ki az alakjából és aszerint edzeni, étkezni. Például aki izmot szeretne építeni mert túl vékonynak látja magát annak többet kell majd ennie és kevesebb aerob/kardió mozgást végeznie, míg akin több a felesleg annak a súlyzós edzések mellé javasolt az aerob/kardió is és kevesebbet kell majd ennie (nem keveset! de kevesebbet mint annak aki tömegel). Kezdésnek tűzd ki magad elé hogy hetente három alkalommal eljutsz edzeni vagy hogy naponta megiszol 2 liter vizet. Az idő és az apróbb célok folyamatos elérése és a sikerélmény majd hozza magával a többit. 

És végül a legnagyobb hiba amit egy "fogyózó" lány elkövethet, ha a mérleget lesi folyamatosan. Az izom nehezebb mint a zsír, tehát lehetsz te akár csak 5 kilóval kevesebb mint a fogyókúrád kezdetén, ha a tested változott és a ruháid lötyögnek rajtad akkor hidd el hogy valamit jól csináltál és ne érdekeljen a szám a mérlegen. Inkább a testzsírszázalékot és a centiket nézd, na meg a tükröt! :)