2014. augusztus 18., hétfő

Ami nem öl meg...

Ami nem öl meg, az megerősít. Igazából sosem értettem ezt a mondást. Ami nem öl meg, az megerősít? Mégis miért? Hogyan kellene ezt értelmezni? Aztán ahogy egyre több szar dolog ért az életben rájöttem hogy mi ennek a jelentése és hogy bár közhely, mégis igaz. Azt hiszem azt jelenti minél több csalódást, megpróbáltatást kell megélnünk, annál erősebbek leszünk és a következő csalódást annál könnyebb túlélni. Amíg nem tapasztalod, addig nem is értheted igazán, miért. Már tudod, hogy felálltál szarabb helyzetből is, már tudod hogy mi a dolgok menete. Ismered magad, azt hogyan mássz ki egy rossz helyzetből, hogyan élj túl egy szakítást/munkahely, vagy barát elvesztését és pontosan tudod milyen lépés mit fog követni. Hiszen minden ugyanaz, csak kezdődik előlről. De nyugtat a gondolat hogy ha az előzőt túlélted, ezt is pontosan ugyanúgy túl fogod élni és az élet nem áll meg, mert legutóbb sem állt meg. Ha visszanézel a múltra már csak röhögsz azokon a gondolatokon és érzéseken amiket akkor tapasztaltál és pontosan tudod hogy az érzések kavalkádja minden egyes csalódásnál ugyanolyan lesz. Nagy veszekedések, kiborulások, hiszti, önsajnálat, lenyugvás, egy megtalált fogkefe, régi érzések újra előtörnek, majd pár hónap, év múlva már minden olyan jelentéktelennek tűnik. Az első csalódást talán a legnehezebb túlélni hiszen akkor nincs mögötted tapasztalat, azt hiszed itt van vége az életednek, annyira fáj.



Biztos veled is volt már olyan hogy elhagytak, te hagytál el valakit, elsodort egymástól az élet. Azt hitted abban a pillanatban hogy mindennek itt a vége és nem akarsz többet élni, reggelente nincs értelme felkelni és nincs értelme létezni hiszen mi értelme van bárminek is nélküle. El lehet szenvedni heteken-hónapokon keresztül és sajnáltatni magad, de tudod mit? Ahogy egyre idősebb leszel majd megérted hogy ennek már nincs értelme. Minek pazarolni az időt önsajnáltatásra, szenvedésre, mikor egyszer úgyis vége lett volna? Mindennek vége van egyszer. Megfigyeltem hogy a "nagy szerelmek" maximum 3-4 évig tartanak aztán mi van? Kezdődnek a veszekedések, félrelépések, nagy megbocsátások, újra egymásra találások, de csak azért mert mind a két fél gyáva ahhoz hogy meglépje a nagy lépést, hogy elszakítsa magát a másiktól. A nők nagy része úgy fél az egyedülléttől hogy már bármit hajlandó elviselni annak a lúzer seggfejnek akivel éppen együtt vannak. Mindenáron megvédik bármilyen disznóságot is csinált, mindig lesz egy kibúvó és persze a végén ha magába néz, az igazi válasza az lesz hogy "nem akarom elhagyni mert félek hogy nem találok mást". Mi a francért féltek ti nők az egyedülléttől?! Mi olyan rossz abban? Inkább együtt maradsz valakivel aki naponta megaláz, megver, átver, nem tisztel, csak azért mert félsz attól mi lesz veled egyedül. Az ilyen meg is érdemli a sorsát. Mindenki másnak pedig azt mondom hogy merd meglépni a változást és merj kilépni egy rossz kapcsolatból. Az akit évekkel ezelőtt megszerettél, lehet hogy már soha nem lesz ugyanaz az ember, hiszen emberek vagyunk, változunk. Ha nem így lenne, azt jelentené hogy nem fejlődsz. Gondolj csak bele, te ugyanaz az ember vagy, aki 5-10 évvel ezelőtt voltál? Ugye, hogy nem! Talán mások a vágyaid, céljaid, más az értékrended. Lehet hogy pár éve még eszedbe se jutott volna hogy valaha gyermeket szeretnél, ma már ez a legnagyobb vágyad. Lehet, hogy pár éve még egészen más életstílust éltél mint ma. Ezeket a változásokat az éli meg aki nap mint nap együtt van veled és lehet hogy az ő élete, értékrendje más irányt vesz. Az, hogy valakivel együtt élsz, szeretitek egymást, közös jövőt terveztek, nem feltétlenül jelenti azt hogy a személyiségváltozásotok is passzolni fog egymáshoz idővel. 



Talán nincs is olyan hogy "az igazi" nincs olyan hogy a "nagy ő" és talán mindez csak a filmekben létezik. Azt hinnéd x évesen hogy te már "kész" vagy, felnőttél, de az ember mindig változik, ha tetszik ha nem. Még alapvető tulajdonságaid is megváltozhatnak, lehet hogy sokáig baromi önző és kegyetlen voltál másokkal majd egyszer csak valami hatására megvilágosodsz és segítőkész, önzetlen leszel. Vagy épp fordítva.
Honnan tudhatod hogy az, aki most melletted van, mindig ott lesz és honnan tudhatod hogy te akarni fogod-e hogy mindig ott legyen? Sehonnan. Nincs garancia. A lényeg hogy fel kell ismerni azt a pontot amikor már úgy érzed hogy egyszerűen nincs tovább és nem kell erőltetni azt ami nincs. Akkor is, ha szar a magánytól való félelem és akkor is ha tudod hogy az első néhány hét-hónap nehéz lesz, de meg kell lépni. Sajnáltasd magad, igen, sírj és szenvedj. Hallgass érfelvágós zenéket és igyál meg egy üveg bort egyedül csak azért mert nincs kedved senkivel se beszélni, egyedül akarod túlélni és lezárni a múltat. Rágd magad át újra és újra az utolsó beszélgetéseteken, és vesd papírra az összes dühös szót amit még elmondanál neki. Aztán tépd össze. És dobd el. Engedd el, és bocsáss meg neki, bármit is tett, és bocsásd meg magadnak is azt hogy ez megtörtént, ne hibáztasd se magad, se őt. Egyszerűen csak fogadd el hogy megtörtént, már nem tudod megváloztatni a múltat, de a jövődet még igen. Engedd el a múltbéli sérelmeidet és ne vidd magaddal őket a jövőbe, hiszen ez mindig vissza fog húzni. Engedd el, bocsáss meg, és felejtsd el. Ami pedig a legfontosabb: tanulj belőle. Tanulj a saját hibáidból hogy legközelebb ne követhesd el őket. Majd a következő csalódásnál jusson eszedbe hogy az előzőnél se haltál bele és minél többet csalódsz, annál erősebb vagy hiszen már nem tudnak bántani, már megerősödtél. Hiszen nem ölt meg, megerősített.


4 megjegyzés:

  1. Én sem értettem sokáig ezt a mondást. Aztán darabokra hullott az életem, én pedig majdnem beledöglöttem. DE nem adtam fel és kimásztam a legmélyebb gödörből is, ahonnan azt hittem nincs kiút. Azóta tudom, hogy mennyire erős is vagyok...

    VálaszTörlés
  2. Jó ezt hallani! Így tovább! :)

    VálaszTörlés
  3. Pont egy nagy "lelki" dilemmával küzdök, és fogalmam sincs mit tegyek, ültem itt a gép előtt, és mondom áhhh, felmegyek Timi oldalára, hátha pont most írt valami olyat, amire szükségem van, és hát nem?!
    Köszi! <3

    VálaszTörlés
  4. Szívemből szóltál, pont egy ilyen nehéz időszakon "kezdek" túl lenni, hát nem egyszerű, de erős vagyok és nem adom fel! :) Mintha csak a saját gondolataimat fogalmaztad volna meg, ez is erőt ad, köszönöm!

    VálaszTörlés